Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Bélteky Lajos: Magyarország hévízfeltárási és hasznosítási lehetőségei

166 Bélteky Lajos Í. ALTALÁNOS ISMERTETÉS A fúrásokkal és a geofizikai műszeres vizsgálatokkal szerzett földtani ismeretek, a fúrások során végzett rétegvizsgálatok és a víztermelésre kiképzett kutak adatai alapján megállapítást nyert, hogy a magyar medencét kitöltő üledéknek általában a felsőpannon korú rétegsorában, ill. a felső- és alsópannon rétegek határában vannak a legjobb homok és homokkő, tehát porózus víztartók kifejlődve [4]. Ezek azok a rétegek, amelyekből egy-egy kúttal percenkint legalább 3—400 liter hévízet lehet nyerni, tehát olyan nagy vízhozamot, amelynek akár balneológiai, akár fűtési célra való felhasználásával már lehet és érdemes foglalkozni, vagyis amelynek már ipari jelentősége van. Az alsópannon, a miocén és az oligocén képződmények porózus rétegei vízfeltárás szempontjából nem jelentősek, mivel vízhozamuk a hornokrétegek túlságosan apró szemcsézete s ennek folytán a rossz áteresztőképessége miatt — majdnem kivétel nélkül — kisebb 50—60 liter/percnél. Л kis vízhozam, azonkívül a víz kedvezőtlen vegyi összetétele következtében a rétegek vize az ipari jelentőségű hasznosításra nem alkalmas. [5] A kis vízhozamú kutak vízének mélységi hőmérséklete a lassú felszállás miatt nagy veszteséget szenved, nagymértékben lehűl. A két pannon határánál nagyobb mélységben a medencealjazatra települt karsztos, hasadékos, mezozoós karbonátos mészkövek és dolomitok azok a víztartók, amelyekben főleg, ha fiatalabb, vastag vízzáró rétegekkel vannak fedve, a hasadékok, haránttörések és a vetők mentén igen jó a hévízfeltárási lehetőség. Bár néhány helyen sikerült egyéb földtani képződményből, így pl. a harmadkori képződmények alapkonglomerátumaiból, a triászra közvetlenül települt, ugyancsak karsztosodott eocén mészkőből, továbbá a vetők mentén olyan kőzetből is nagyobb mennyiségű hévízet nyerni, melyet nem lehet jó víztartónak mondani. Ezekre azonban a jelenlegi feltártság mellett gyakorlati célú hévízkutat tervezni igen kockázatos. Az ipari jelentőségű hévíz feltárási lehetősége szempontjából tehát az üledékes rétegsort elég a felsőpannon feküszintjéig vizsgálni. A földtani adottságokon kívül azonban a hévízfeltárási lehetőség a geotermikus viszonyoktól is függ, amelynek azért van nagy szerepe a hévízfeltárási lehetőség kialakulásában, inert a geotermikus energia a föld szilárd kérge alatti magmából áramlik a különböző hővezető képességű szilárd kőzeteken át a föld felszíne felé. A mélyből a felszín felé áramló hőnek egységnyi felületen az időegység alatt átvezetett mennyiségét hőfluxusnak, hőáramnak nevezik, melynek helyi értékét a geotermikus gradiens jellemzi. Geotermikus gradiens (a továbbiakban Gg) alatt azt a méterekben kifejezett távolságot kell érteni, amelyen a hőmérsékletnövekedés 1 C°. Ennek átlagos értéke a kontinensen 33 m/C°. A régebbi kutatás mélységi hőmérsékletmérések hiányában csak a kifolyó víz hőmérsékletére támaszkodhatott, s a víznek a kútban bekövetkezett lehűlését nem volt módjában figyelembe venni, ennek következtében látszólagos Gg

: értéket kapott. Ma már elég nagyszámú mélységi hőmérsékletmérés birtokában a valóságos Gg

v-\e 1 számolhatunk. Hazánk területén a valóságos Gg nagysága — jelenlegi ismereteink szerint — 1-5—22, átlagértéke pedig 18 m/C°, ami a környező államokban végzett mérések alap-