Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Az öntözés Irakban 125 hosszú, száraz periódus következik, mely Bagdad környékén 220 napig is eltart. A hegyvidéken a klíma hidegebb, az éves csapadék eléri a 800 — 1000 mm-t is. Az év nagyobb részében, különösen nyáron gyakoriak az északi és az északnyugati szelek, ezek kisebb csapadékot hoznak. A meteorológiai adatokban — az ország területe jellegének megfelelően — igen nagy különbségek tapasztalhatók. Az ország legfontosabb két folyója, a Tigris és az Eufrátesz völgye táplálja tulajdonképpen az egész országot. Èzért ezzel a területtel — elsősorban öntözési vonatkozásban — kissé részletesebben foglalkozunk. 1. Tigris és az Eufrátesz Irak mezőgazdasági termelésének két fő ütőere, két hatalmas történelmi folyója a Tigris és az Eufrátesz. Az országnak tehát két jótevő Nílusa van, azzal a különbséggel, hogy szállított hordalékjuk együtt kb. ötszöröse a Nílusénak. Vizük néha pusztító is, ígv 1954-ben több mint 525 000 ha értékes területet öntöttek el és mintegy 20 millió iraki dinár

2 kárt okoztak. A Tigris két vízfolyás egyesülése. A felső tulajdonképpen a folyó kezdeti szakasza, mely keleti oldalról 6 mellékvízfolyást fogad és itt egyesül folyóvá. A felső folyószakasz Kelet-Törökországból ered. Eltérően az Eufrátesztől a Tigris mellékfolyóit teljesen iraki területen veszi fel, sorrendben a Kaburt, a Nagy és Kis Zabot, az Adajmot és a Dijalát. Vízhozamának zömét a Nagy és Kis Zab biztosítja. Moszul és a Számárrá alatt a folyó alluviális síkságra lép. Ezen a szakaszon kapja az AlAdajm és a Dijala folyók, valamint Kut városnál a Garraf-csatorna vizét. Ainaránál több ágra bomlik, mocsaras területet alkot, melyen nagy kiterjedésű rizstelepeket létesítettek. Kurnánál — Amara alatt 140 km-re — csatorna köti össze az Eufrátesz alkotta Al-Hammar tóval. A csatorna — valaha Eufrátesz meder — tulajdonképpen a mocsaras rész túlfolyója. A Kútnál épült vízlépcsőtől a folyó neve Satt-el-Arab, partján — egészen a Perzsa öbölig — a híres datolyapálma erdők húzódnak. Ezen a 180 km-es szakaszon már csak a Karún folyó ömlik bele. A Tigris teljes hossza 1718 km, melyből 1419 km Irak területén húzódik. Vízgyűjtő területe 340 500 km

2, ennek 45,1%-a Irakra, 43%-a Iránra és 11,9%-a Törökországra,esik. A folyó legnagyobb vízhozama 7000 m

3/s, legkisebb vízhozama 80 — 90 m

3/s. Átlagos éves vízmennyisége Bagdadnál 42,1 milliárd m

3 (1931 — 1958 évek átlaga) [4]. Az Eufrátesz Al-Kajemnél lép iraki területre. Ramadinál kiszélesedett, később ezt a mélyedést használták fel a Habbanija tó létesítésére. Kiflinél a folyó két ágra szakad (Kufa és Samija ágak) szigetet képezve és Sinafijánál egyesül újra. Később ismét szigetet alakítva Szamavánál már egyetlen, hatalmas folyóként folytatja az útját. Naszirijánál a folyó lelassul és több csatornán át az Al-Hammar tóba ömlik, melyből Bászra közelében, Germat-Alinál ömlik a Tigrisbe, illetve ezen a szakaszon már Satt-el-Arabba és Faonál éri el a Perzsa öblöt. Az Eufrátesz teljes hossza 2330 km, ebből 455 km Törökországra, 675 km Szíriára és 1200 km Irakra esik. Vízgyűjtője 444 000 km

2, melynek 46,3%-a iraki terület. A folyó legnagyobb vízhozama Hit városnál 4300 m

3/s, legkisebb 340 m

3/s körüli, éves vízmennyisége ugyanott az 1931 — 1958 évek átlagában 28,8 milliárd m

3 volt [4 ]. Természetesen e két folyóra és mellékvízfolyásaikra több vízlépcsőt és tározót terveztek, melyeknek nagy részét meg is építették. A vízlépcsők és tározók általában három fő célra épülnek. Á legfontosabb az árvizek megszüntetése, a rendkívül nagy vízhozamoknak tározókba, természetesen ,,depressziókba"-ba terelésével. A másik fontos cél az öntözés, a folyók vízhozamának kiegyenlítése a gravitációs vízellátás biztosítására. A harmadik a villamosenergia-termelés. Természetesen az egyéb kapcsolódó hasznosítás sem elhanyagolható (az ívóvízellátási lehetőségek javítása, hajózás stb.). 1 1 iraki dinár = 2,80 dollár.