Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
1. füzet - Fekete György: A belvízi utak összehasonlítása a hordképesség-kihasználás alapján
A belvízi utak összehasonlítása 67 szabb periódusra vetítjük, — jelentős mértékben tükrözheti a hajózott víziút vízjárási és időjárási tényezőit is. A ténylegesen teljesített árutonnakilométer azonban egy számottevő bizonytalansági tényezőt is magában foglal, nevezetesen a kereskedelmi áruellátottság mértékét; más szóval az áruellátottság mennyiségét, az áru áramlás irányát, illetőleg az időnkénti hiányos, vagy nem teljes áruellátottságból eredő teljesítményeket is. Vizsgálódásaimnál a célom az volt, hogy — fentiekre tekintettel — lehetőleg olyan mutatót dolgozzak ki bizonyos összefüggések együttes jellemzésére, amely mutató a kereskedelmi áruellátottság összes bizonytalanságait kiküszöbölve, ne a ténylegesen teljesített, hanem a teljesíthető teljesítményeket mutassa. A különböző hajók utazási sebességkülönbségei, valamint a különböző viziutak és víziútszakaszok különböző áramlási sebességei miatt az időfelhasználással összefüggő távolságtényezőt, a kilométert, a második részben fogom bevonni vizsgálódásaimba és e részben egyelőre a teljesíthető (lehetséges) tonnanapkapacitással foglalkozom, mégpedig a víziúton (vagy szakaszon) közlekedő valamelyik típushajó hordképességének éves viszonylatú, vagy nagyobb időtartamra számított kihasználhatósága szempontjából. Különböző viziutak vagy víziútszakaszok jellemzésére és összehasonlítására az ún. TN-jaktor (tonnanap-jaktor) bevezetését javaslom, amidőn a TN-faktor alatt a következő kifejezést értein: m—n tn + t m • n m TN = t n' e h = - 1 — (1) /л f m • n L"elm 1 д'тах ahol az egyes jelölések értelmezését a Jelölések c. melléklet tartalmazza. A TN-faktor vizsgálatot számítási menetsémán mutatom be (II. és III. táblázat). A TN-faktorral történő vizsgálat valamilyen választott típushajónak — amely különböző, már megállapított víziút osztályokra lényegében adottnak vehető -— a kapacitásra legnagyobb hatást gyakorló merülése, hordképessége, a különböző merülést és ezekhez tartozó hordképességkihasználást lehetővé tevő vízmélységek gyakorisága, a jeges, ködös és árvizes napok hajózásra gyakorolt hatása közötti összefüggések komplex bemutatására terjed ki. Teljes évre vagy hosszabb időszakra végzett ilyen vizsgálat módot ad a víziút különböző szakaszainak, vagy különböző víziutaknak, a hajózás üzeme szempontjából való összehasonlítására és a fentebb már részletezett tényezőknek a hajózás lehetséges teljesítőképességére gyakorolt hatásának meghatározására. Minél nagyobb ugyanis a TN-faktor abszolút számértéke, annál kedvezőbb az adott víziúton, vagy víziútszakaszon a vizsgált típushajó hordképességének éves (vagy hosszabb) viszonylatú, lehetséges kihasználhatósága. A TN-faktor kiszámítását egy gyakorlati példán is bemutatom. Ennél vizsgálódásom tárgya a Duna. A Duna nagyhajózásra alkalmas teljes hosszára típushajónként 1000 tonna névleges hordképességű uszályhajót, valamint az 1961. évi víz és jégjárást vettem fel. A Magyar Hajózási Rt. MAHART vizsgált uszálytípusának maximális hasznos hordképessége 2,10 m merülésnél 1064.2 tonna. A deciméterenként felvett meriilésekhez tartozó hordképességeket a IV. táblázat tartalmazza.A hajó feneke alatt egységesen b a = 2 dmb iztonsági sávot vettem feltételesen figyelembe. Magától értetődik, hogy a különböző mederfenék-viszo5*
