Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ISMERTETÉSEK VÍZÉPÍTÉSI FÖLDMUNKÁK HAGYOMÁNYOS ÉS NUKLEÁRIS ROBBANTÁSSAL Ismerteti: IVICSICS FERENC IRODALOM [1 ] Graues, Jr. E.: Nuclear excavation of a sea— level Isthmian canal. Civil Engineering 1964/10. [2] Magnuson, IF.: A sea-level canal to link the Atlantic and Pacific. Civil Engineering 1964/8. [3] Vorlman, L.: Nuclear Excavation of a Sea— Level Isthmian Canal, Journal of the Waterways and Harbors Division

, 1964. November [4J Jvicsics Ferenc: Irányított robbantás alkalmazása a vízépítési földmunkánál, VITUKI Összefoglaló jelentés, Budapest, 1963. Az utóbbi időben több tudósítást [1, 2, 31 olvastunk arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok a Panama-csatorna közelében az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő újabb csatornát szándékozik építeni egyrészt hadászati okokból, másrészt pedig azért, mert a Panama-csatorna átbocsátó képessége ma már nem megfelelő. Á tervezés során az új csatorna nyomvonalának többféle változatát dolgozták ki. Bármelyik változat elfogadása esetén viszonylag nagy mennyiségű földmunka elvégzése válik szükségessé. A földmunka leggazdaságosabban a nukleáris robbanóanyagok alkalmazásával végezhető el. A következőkben az új csatorna egyes tervváltozatainak, valamint a megvalósításával kapcsolatos néhány kérdés tárgyalása előtt vázlatosan áttekintjük a mérnöki gyakorlatban alkalmazott hagyományos robbantási eljárásokat [4j és azok fejlődését. 1. A mérnöki gyakorlatban alkalmazott hagyományos robbantási eljárások és azok fejlődése A robbantási energiát békés célokra a bányászaiban alkalmazták és alkalmazzák még ma is a legelterjedtebben. A robbantási technikának a vízépítésben is vannak számottevő hagyományai, bár elterjedése korántsem olyan széles körű, mint a bányászatban. Az anyagot kezdetben (már az írott történelem előtti időkben) ékkel és kalapáccsal termelték ki. Viszonylag hamar felismerték azt, hogy ha a kőzet repedéseibe vert faéket megöntözik vízzel, a megduzzadt ék a kőzetet elrepeszti. Tűz segítségével való kőzetfejtésről már Plinius: „História Naturalis" című művében is olvashatunk. A módszer lényege az, hogy a megbontandó kőzetet váltakozó hőhatásnak tették ki, és ezáltal mállasztották, repesztették azt. Hazánkban még 1765-ben is alkalmazták ezt az eljárást. A víz megfagyásakor keletkező térfogatváltozást is felhasználták kőzetek jövesztésére. Viszonylag korán tapasztalták azt, hogy égetett mésszel és vízzel is lehet kőzeteket megbontani.