Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Gyorsított vízhozammérés 563 távolságra. Utána a rögzítő gyűrű állításával juttatjuk a műszert a következő kijelölt szintre. A jelszámlálás az előzőekhez hasonló. A vízhozam számításánál az összegezett fordulatszámból indulunk ki, amit vagy maga a jelszámláló végzett el vagy külön el kell végezni. Ezt a végösszeget el keïl osztani a mérési pontok számával és a mérési időnek megfelelő, 50 mp-cel. Az így meghatározott közepes forgásszámból a hitelesítési egyenlet segítségével számoljuk a középsebességet, melyet a már előzőleg meghatározott szelvényterülettel megszorozva megkapjuk a keresett vízhozam értéket. Az eljárás időszükségletét összehasonlítva a szokásos mérésével, megállapíthatjuk, hogy az egyes munkafázisok közt az arány lényegesen eltolódik és a teljes időszükséglet jelentősen csökken. A mérés előkészítési ideje és a mérőhely megközelítésének ideje nem csökken és különböző helyen végzendő méréseknél továbbra is a legtöbb időt ez a munkafolyamat veszi igénybe. A mérésre fordított időt csökkenti az egyszerűbb jegyzőkönyvvezetés, a pontok kevésbé munkaigényes kiosztása, ami jó részt becsléssel elvégezhető, és a műszer gyors továbbítási lehetősége a mérési pontok közt. A legjelentősebb csökkentést a számítási időben lehet elérni, mivel legkedvezőbb esetben a számítási munka 20 — 50 háromjegyű mélységadat összegezésére és két-két logarléccel végezhető szorzásra és osztásra csökken, aminek az időigénye nem haladja meg a 10 percet. A fordulatszámok összeadása esetén a számítás ideje 13 percre nő. Ezzel szemben a régebben használatos eljárásnál a szokásos norma szerint a számításhoz 3 — 4 óra volt szükséges. A függélyenkénti egyenletes pontkiosztás esetén 2—3 órára csökkent a számítás ideje. Az új eljárás előnye főleg sorozatmérésnél domborodik ki, amikor is az egy helyen végzett nagyszámú mérés idejéhez képest a leutazás ideje már nem jelentős, és így az elvégezhető mérések számát a mérő és számító személyzet száma határozza meg. Az eddigiek szerint ugyanis egy sorozatban mérő személy jegyzőkönyveinek számításához négy számítóra volt szükség, míg az új eljárásnál a számítás a mérési szünetekben vagy utazás közben elvégezhető, illetve külön számítókat feltételezve, a léiszámuk a mérőszemélyzet tizedében állapítható meg. Igen jelentős ugyanakkor az is, hogy a vízhozam értéke közvetlenül a mérés után rögtön meghatározható és így ellenőrzésre, a mérés sziikségszerinti ismétlésére, illetve kellő intézkedések megtételére ad lehetőséget. A mérési eljárás pontosságára a következőkben ismertetett méréssorozat matematikai-statisztikai értékelését ismertetjük. A méréseket a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízépítési Kutatási Főosztályához tartozó Tiszalöki Mérőállomás kísérleti csatornájában a Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum mérőgyakorlaton levő hallgatói végezték. A csatornarendszerben a vizet átemelő szivattyú tartotta állandó körforgásban. A főcsatornában a vízkivételi zsilip alatt Amii rendszerű felvízszín szabályozó tartotta a vízállást. A mellékcsatornában palástos vízadagolóval lehetett szabályozni a mérendő vízhozamot 5 I/s-os lépcsőkben (1. ábra). 1. ábra. A mérési hely vázlala 9