Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Alföldi László: Mélyfúrású kutak vizsgálata és a vizsgálatok tapasztalatainak felhasználása a vízgazdálkodásban

Mélyfúrású kutak vizsgálata 43 2. Artézi kutak vizsgálata A termelő kutak készítése a kutatástól elválaszthatatlan különleges tevékenység. Nem egyszerű mélyépítési munka, mert minden fúrás olyan önálló feladatokat vet fel, amelyekkel előre pontosan nem számolhatunk és helyes megoldásuk a munka közbeni vizsgálatoktól és azok minőségétől függ. A kút termelőképességét is csak a kút kiképzése után lehet kellő pontossággal meghatározni. Döntő tehát, hogy a kutak jellemző adatait a lehető legpontosabban határozzuk meg és a szükséges vizsgálatokat a leggondosabban végeztessük el. A vízfeltáró vagy vízkutató fúrás eredményessége a fúráshely kijelölésétől és a fúrás, valamint a kútkiképzés jóságától függ. Fúrás közben az első és legfontosabb feladat a vízadó és vízzáró képződmények pontos helyének és jellemzőinek meghatározása, mert nélkülük a kutat helyesen kiképezni lehetetlen. A feladatot különböző mintavételi és geofizikai eljárásokkal, kellő pontossággal meg lehet oldani. A fúrás során egymás után általában több vízadóréteget harántolnak. Ezeknek a különböző nyomású és vízadóképességű rétegeknek jellemzőit csak egymástól függetlenül, külön-külön lehet kellő pontossággal meghatározni. A vizsgálatok száma és módja a kút rendeltetésétől függően változhat. A porózus vízadórétegek áteresztőképességének, pontosabban szivárgási tényezőjének a meghatározására számos módszer ismeretes. Közös vonásuk, hogy а к tényező értékét a réteg vízleadása vagy víznyelése alapján számítják. A módszerek különbözősége elsősorban a szivattyúzás vagy víznyelés ütemében, a vizsgálat időtartamában és a számítás alapjául szolgáló hidraulikai meggondolásokban rejlik. A különböző kutakban gyors vizsgálati módszerek alapján számított к értékek realitása felett a szakmai közvélemény erősen megoszlik. Ennek oka lényegében kettős. Először a vízadórétegek természetes településükben sohasem homogének, vagyis még a legtökéletesebb eljárással kapott értékek is csak szűk területre érvényesek. Másodszor az alkalmazott hidraulikai képletek mindig közelítő jellegűek és a számításhoz szükséges adatok közt sok a bizonytalan érték. Nem egy esetben becsült értékkel kell számolni, mint aminő például a kút hatósugara, pedig minden számítás helyessége elsősorban az alapadatok pontosságától és megbízhatóságától függ. Mint ismeretes, a vizsgálatok során szükség van a vízadóréteg helyzetének, a furat és a kút jellemző adatainak ismeretére. Minden esetben meg kell tehát határozni a nyugalmi vízszintet, majd a vízhozam és a leszivási (dinamikus) vízszint időbeni változását. Ahhoz, hogy a kapott adatok a valóságot jól megközelítsék, már a kutakat rendkívül gondosan kell fúrni. Fúrás közben a vízadóréteg az öblítőfolyadék egy részét elnyeli, ezért a furat fala különböző mértékben beiszapolódik, vagyis porozitása csökken, éspedig igen erőteljesen öblítő iszap használata esetén. Sűrű agyagos, de leginkább bentonitos iszap a lyuk falán iszaplepényt képez, amely ugyan megakadályozza a laza homok vízadóréteg beomlását, de az áteresztőképességet lerontja. Általános szabály, hogy a szűrőzendő réteget bentonitos iszappal átfúrni nem szabad. A szűrőzés után ugyanis a furat falán képződött iszaplepényt teljesen eltávolítani csak ritkán (és különleges eljárásokkal) lehet. Különösen káros a szakszerűtlenül készített iszap használata, mert az a vízadó rétegbe mélyen beszüremkedhetik és gyakorlatilag kitisztíthatatlan eltömődést, áteresztőképesség-csökkenést okozhat. Ha a vízadóréteget akár hanyagságból, akár véletlenül bentonitos vagy sűrű iszappal mégis átfúrják és szűrőzik, előfordul, hogy a jó vízadóréteg