Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A vízkészletmegosztás és hidrológiai kérdései

30 Kovács György Tudomásunk szerint a szovjet tervezési gyakorlatban a mezőgazdasági igények kielégítésére a 80%-os valószínűségű hozamokat veszik figyelembe. A román előírások az öntözések és halastavak ellátására a 80%-os, az ipari és ivóvízkivételek esetében pedig a 92—98%-os biztosítottságot kívánják meg, melyet az adott valószínűségű vízhozam számításba vételével érnek el. Ezzel a kérdéscsoporttal kapcsolatosan újra felmerül a tartóssági vagy valószínűségi jellemzők alkalmazása. Véleményünk szerint — mint már említettük — helyesebb, ha a tartóssági adatok használata mellett foglalunk állást. (Ezt és ehhez kapcsolódva a vízellátás tervezése során mértékadónak tekintendő biztosított vízhozam kérdését a szerző részletesen elemzi egy korábban megjelent tanulmányában [7].) A vízhasználatok rangsorolásáról román előírás rendelkezik. Eszerint minden esetben elsősorban az ivóvízigény elégítendő ki. Ezt követi az ipari, majd a mezőgazdasági célokat szolgáló vízkivételek igénye. Rangsorban következő a halászat, ezután pedig a hajózás érdeke, végül az egyéb vízhasználatok zárják a sort. Az ipari vízigények csoportjába tartozik első helyen az ipari vízellátás, második helyen pedig a vízienergia hasznosítás. Meg kell állapítanunk, hogy a rangsorolásra való törekvés helyes, sőt általánosságban a megadott sorrend is elfogadható. Merev előírásként azonban nem. alkalmazhatjuk, mert az egyes vízgazdálkodási ágak súlya területről területre változik. Ezért lehetőséget kell adnunk a rangsor helyi adottságok szerint történő módosítására. Másik hiányossága az említett felsorolásnak, hogy nem tesz különbséget a víz mederben történő felhasználása és a vízkivételek között, az utóbbi csoportban pedig aszerint, hogy a vizet a mederből elvonó igénylő a vizet használat után a mederbe visszabocsátja-e vagy sem, továbbá hogy a visszaadott víz milyen mértékben szennyezett. Ez a kérdés az élővízforgalom, illetőleg a mederben hagyandó vízhozam biztosításának a szükségességét veti fel, melyre később még részletesen visszatérünk. Összefoglalva, a rangsorolás kérdésében célszerű lenne mielőbb átfogó, egységes javaslatot kidolgoznunk. Ennek alapja az említett román előírás lehetne, ha azt a felsorolt szempontok szerint módosítanánk, illetőleg kiegészítenénk. A kérdésre vonatkozóan egyébként részletesebb anyag található a Szamos és a Maros folyók vízkészletével foglalkozó szakbizottsági tárgyalások jegyzőkönyvi anyagában és a tárgyalásokról adott jelentésekben. 3. A nemzetközi jocj Erről a kérdéscsoportról a közelmúltban Ziegler A'.-nak jelent meg átfogó tanulmánya a magyar szakirodalomban [9]. Igen világos okfejtéssel felsorakoztatott példáit nem kívánjuk most megismételni, csupán összefoglalásként említjük azt a megállapítását, hogy nem tartható fenn a korábban mereven hangoztatott két szélsőséges elv egyike sem, sem a territoriális, sem az integritási elv. Egyik ország sem rendelkezhet tehát korlátlanul a területéről lefolyó, illetőleg azon átfolyó vízkincscsel, mert ezáltal a vízgyűjtő területen elhelyezkedő többi államnak és azok állampolgárainak súlyos károkat okozhat, azonban azt sem követelheti meg, hogy a természetes vízkincs mennyiségben és minőségben változatlan maradjon, mert ezzel a vízhasznosítást teljes mértékben lehetetlenné tenné.