Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A vízkészletmegosztás és hidrológiai kérdései

28 Kovács György tenyészidőre vagy egy-egy mértékadó hónapra) jellemző tartóssági értékeket kapjuk meg. A hazai tapasztalatokat figyelembe véve, a kisvízi készlet jellemzéséhez legcélszerűbbnek azt a módszert tartjuk, hogy a megjelelő adatsorral rendelkező időszak egy-egy hónapjának ténylegesen észlelt napi vízhozamából határozzuk meg a jellemző tartósságot. A napi vízhozamok havi tartósságának definíciója tehát azt jelenti, hogy a vizsgált évsoron belül észlelt havi minimális vízhozam az illető hónap 100%-os tartóssági! értékét, a maximum pedig a 0%-os értéket adja. 50%-os tartósságú az a vízhozam, amelynek értékét az évsoron belül a vizsgált hónapban ugyanannyi napon haladta meg a folyó vízhozama, mint ahányszor az említett érték alatt maradt. A két d 'f n cióból közvetlenül mutatkozik az az alapvető különbség, amely a valószínüségszámitást inkább az árvizek, a tartóssági jellemzést pedig a kisvízi készletek meghatározására teszi alkalmassá. Fogadjuk el kiindulási feltételként, hogy amint az árvizek jellemzésekor is napi adatokból kell kiindulnunk, ugyanúgy a kisvízi készlet jellemzésére sem elégséges a havi közepes érték számításba vétele, mert a vízhasználók igénye — különösen az ipari és ivóvíz szükséglet, s a legnagyobb nyári vízigény idején a mezőgazdaság öntözővíz igénye -— nem egyenlíthető ki egy hónapon belül. Ebből következik, hogy az elemzést itt is a napi adatokra kell alapítanunk, legfeljebb akkor engedhetjük meg egyszerűsítésként a dekádközepek alkalmazását, ha a vízkivételek zöme öntözési célt szolgál és számítunk a növények vízhiány tűrésére, vagy kisebb terméshozam csökkenésre. Az ármentesítő rendszerek tervezésekor mértékadó a meghatározott gyakorisággal ismétlődő legmagasabb vízszint, vagy legnagyobb vízhozam még akkor is, ha ez a vizsgált időszakban — általában évben, mert az árvízi hidrológiai számítások éves adatsorokból indulnak ki -— csak egy napig fordult elő. Közvetlenül belátható, hogy a vízhasznosítás számára nem lehet mértékadó olyan adat, amely a vizsgált évszaknak — pl. tenyészidőnek vagy mértékadó hónapnak — csak egy napját jellemzi. Ez a vizsgálat megkívánja annak a jellemzését is, hogy egy-egy kisvízi időszak milyen hosszan fordult elő a kritikus időszakban. Az elmondottakból következik, hogy azokra a vizsgálatokra, amelyekre egynapi kiugró adat is jelentős hatással lehet — mint pl. az árvízi hidrológiai vizsgálatokra — a valószínűségszámítás alkalmazását javasoljuk, mert ez az eljárás a kiemelt szélsőséges értékek rangsorolásán alapul. Ezzel szemben a kisvizi készletek meghatározásában az összes kisvizes napok aránya a döntő. így sokkal közelebb állnak az itt szükséges jellemzők természetéhez azok a tartóssági értékek, amelyeket a mértékadó időszak mindennapi adatának a felhasználásával állapítottunk meg. Ezért ehhez az utóbbi vizsgálathoz feltétlenül a tartóssági elemzést ítéljük helyesnek. Alapul elfogadva a tartóssági adatokat, a kisvízi vízjárás jellemzésére a havi tartósságok alakulását mutató és Lászlófjy W. által javasolt ábrát használhatjuk fel. Amint a Maros és a Szamos vízkészletének meghatározására román és magyar hidrológusok által készített közös tanulmány [10] példaként mutatja, ezt az eljárást jól alkalmazhatjuk a határt metsző és a határt alkotó vízfolyások kisvízi hozamainak és vízjárásának jellemzésére. Mintaként a 2. ábrán a Szamos folyó határt alkotó szelvényére jellemző görbesereget mutatjuk be, amelyet a Román Magyar Vízügyi Műszaki Vegyesbizottság által kiküldött szakértők (J. Boinard, C. Mociornica, Gábri M. és a szerző) dolgoztak ki a bukaresti ISCH és a VIZITERV közreműködésével.