Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A lakosság vízvezetéki és csatornaellátottsága 377 Az ellátottság világátlaga csak a gazdaságilag ggengén fejlett országokban képviselheti a közeljövő, illetve távlati fejlesztés célkitűzését. Az átlag ugyanis a nagyrészt európai életkörülményekhez hasonló viszonyok között élő európai, amerikai és óceániai országok, néhány fejlett ázsiai és afrikai állam (Ciprus, Izrael, Japán, Libanon, Algéria, Délafrikai Unió stb.) viszonylag magas és sok nagy kiterjedésű, népes, gazdaságilag elmaradott, illetve a gazdasági fejlődés viszonylag kezdeti szakaszán álló ország (pl. India, Indonézia, Kína, Pakisztán, az afrikai államok túlnyomó többsége) rendkívül alacsony ellátottsági színvonalát egyenlíti ki. E súlyozott átlagban a nagyobb súlyt a gyengén fejlett népes országok alacsony ellátottsága képviseli. A vízvezeték és csatornaellátottság világátlaga tehát az adatok hiánya következtében fennálló bizonytalanságán kívüí emiatt sem alkalmas arra, hogy az európai országok bármelyikénél színvonal összehasonlítás alapját képezze. A gazdaságilag fejlett, kultúrállamok ellátottságának nemzetközi értékelése a technika terén ma már általánosan használt világszínvonal fogalmának e területre való értelemszerű kiterjesztésével válik lehetővé. A vízvezeték és csatornaellátottság világszínvonala az európai, észak- és középamerikai, valamint óceániai országok átlagaként fogható fel, amelyekben a lakosság életkörülményei, lakás- és kultúrviszonyai, a gazdasági viszonyok kisebb-nagyobb eltérésekkel hasonlók a középeurópai országokéhoz. Eszerint a világszínvonal mintegy 70%-os vízvezeték és közel 60%-os csatornaellátottságnak felel meg. A hazai lakosság ellátottsága ennél lényegesen kedvezőtlenebb. összes népesség Vízvezeték Csatorna összes népesség ellátottság millió fő % % Európa Ázsia 592 1715 65 12 50 6 Afrika 241 10 4 Amerika 405 65 58 Óceánia Ili 77 53 A közölt táblázat az összes és a városi lakosság számát, valamint a lakásfelszereltségi adatok alapján figyelembe vett vízvezeték és csatornaellátottságot tünteti fel mindazokra az országokra vonatkozóan, amelyek az ENSZ központi szervei részére minden mutatóra kitérő, vagy közel teljes beszámolójelentést küldöttek. A világszínvonalat képviselő két fő kontinens, Európa, valamint Észak- és Középamerika országainak ellátottságát a néhány nem hivataios tájékoztatás alapján szerzett adattal kiegészítve a térképek szemléltetik. (1. ábra.) Azonos időpontra vonatkozó adatok nem állottak rendelkezésre, az ENSZ 1963. évi Demográfiai Évkönyve és Statisztikai Évkönyve alapján közölt külföldi adatok többsége az 1958—1962 évek közötti időszakból származik. Néhány ország ellátottsága csak ennél 5 — 10 évvel korábbi időpontból ismeretes. Tekintve, hogy ezek a régebbi adatok tőkés államokra vonatkoznak, ahol az ellátottság színvonala lassú ütemben, évenként legfeljebb 1 —2%-kal növekszik, az adatszolgáltatás időpontjai között mutatkozó eltérések az egyes országokban kialakult vízvezeték- és csatornaellátottság színvonalának összehasonlítását számottevő mértékben nem zavarják. A külföldi adatok tanulmányozásából a következő, világviszonylatban általánosan érvényes következtetések vonhatók le. 1. Mind a vízvezeték, mind a csatornaellátottság a fejlett iparral és kereskedelemmel rendelkező, magas élet- és kultúrszinvonalú gazdag országokban a legmagasabb (Nyugat- és Észak-Európa, Svájc, USA). Olyan államokban, ahol a mezőgazdasági termelés van ugyan túlsúlyban a gazdasági életben, de az életkörülmények kedvezőek, ezt megközelítő, vagy az átlagosnál jobb ellátottság alakul ki (pl. Dánia, Finno rszág, Franciaország, Írország). A mezőgazdasági jellegű, viszonylag szegény orszá-