Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Baranyi Sándor: A Tisza 1964. évi árvize

358 Bárányi Sándor 2. Vízállások Március közepére a Tisza vízgyűjtőjének 200—300 m alatti területein a hó elolvadt. A hó olvadása lassú volt, így a vízfolyásokon nem követte magasabb szintű lefolyás. Március 18—-21-e között gyors felmelegedés és kisebb esőzés volt, melynek hatására a Tiszán és mellékfolyóin 21—25-e között közepes árhullám alakult ki. Erre az időre eső éjszakai lehűlések következményeiként azonban gyors apadás állt elő. Ez az első árhullám összetörte a vízfelszín jégtakaróját és az összetört, megvékonyodott jég már a második árhullám előtt levonult. Március 2-5-töl a léghőmérséklet ismét ugrásszerűen emelkedett és több napos eső (2. ábra) esett. A gyors felmelegedés hatására előálló hirtelen hóolvadás és a Felső-Tisza vízgyűjtőjére átlagosan lehullott 40—60 mm eső következtében a Tisza felső szakaszán a mellékfolyók gyorsan áradtak. Március 31-én a Tisza Tiszabercelnél 314 cm-es, a Túr Garbóiénál 515 cm-es, a Szamos Csengernél 464 cm-es vízállással tetőzött. Megáradt a Bodrog is, és Bodrogszerdahelynél az eddig észlelt legnagyobb vízállást +32 cm-rel meghaladó 832 cm-es vízállással tetőzött, Felsőbereckin azonban már az eddig észlelt legnagyobb vízállásnál alacsonyabb szintben következett be a tetőzés. A szakaszos felmelegedés és csapadék hatására a Körösökön négy egymást követő és mind magasabban tetőző árhullám alakult ki. A Körösökön levonult árhullámok jelentős része a Tiszán felülről jövő árhullám előtt levonult. A Tisza felső szakaszán lényegesen kedvezőtlenebbül alakult a mellékfolyók árhullámainak összetalálkozása. A Tisza és a Szamos árhulláma Vásárosnaménynél találkozott, ezért Vásárosnamény és Tokaj között a vizszin csak alig néhány cm-re maradt alatta az eddig észlelt legnagyobb vízállásnak. Bodrog, Felső-Tisza és a Szamos vízgyűjtőjéről levonuló vizek Tokaj és Tiszafüred között összetalálkoztak, ezért Tiszalök—•Polgár között az eddig észlelt legnagyobb vízállást meghaladó tetőzés alakult ki (I. táblázat, 3. ábra). Hozzájárult ehhez a tiszalöki duzzasztó hatása is. A duzzasztó tábláit kissé késve nyitották fel. és a duzzasztott térből a Tisza és Bodrog medrében tározódott víz egy része a Tisza árhulláma előtt nem tudott levonulni. A tározóban visszamaradt víz kétségtelen növelte a vízszinteket. A tiszalöki tározó vízszinmódosító hatása abban is megmutatkozik, hogy a TiszalökDombrád folyószakaszon az első kisebb árhullám egyesült a második árhullámmal és Tiszalöktől lefelé már az árvíz egyetlen jelentősen elnyúlt árhullámként vonult le (4. ábra). A Sajón ezidőben levonult közepes árhullám lényegesen nem befolyásolta a Sajó torkolat alatti vízszinteket. A Tisza árhulláma lefelé haladva fokozatosan ellapult és Szolnoknál már 50 cm-rel alatta maradt az eddig észlelt legnagyobb vízállásnak. Szolnok alatti szakaszon az árhullám levonulása igen kedvezően alakult. A Körös vízgyűjtő jelentős vízkészlete már korábban levonult, a Maroson csak közepes és a Tisza legalsó (torkolat feletti) szakaszán pedig alacsony vízállás volt. A HármasKörös és Maros hatása kis mértékben jelentkezik a Csongrád—Szegedi szakaszon, ahol április 1—8-a között a Hármas-Körös és Maros vízszint növelő hatását hűen tükrözik a mindszenti és szegedi vízmércék vízállásidősorai. A fentiek következtében a Tisza Szegeden már csak 764 cm-rel tetőzött, ami már 159 cm-rel volt alacsonyabb, mint az eddig észlelt legnagyobb vízállás (1932. év: 923 cm). Az árvizek levonulását az egyes folyószakaszokon azonban jelentősen befolyásolják a nagyobb öblözetek védelmére létesített nyárigátak is. A nyárigátak víz-