Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
3. füzet - Baranyi Sándor: A Tisza 1964. évi árvize
A TISZA 19tí'.. ÉVI ÁRVIZE BÁRÁNYI SÁNDOR 1 Az ország mezőgazdaságilag hasznosított területének jelentős része árterületen van, ahol az elmúlt időszakban ipartelepek egész sora is létesült. A védett területek és objektumok értékének növekedésével párhuzamosan gondoskodni kell az árvédelmi biztonság növeléséről is. Érthető tehát, ha mind több figyelmet fordítanak a levonuló árvizek tapasztalatainak rendszerezésére, értékelésére, az árvíz levonulását jellemző mennyiségek meghatározására. Alábbi sorok célja a Tiszán 1964-ben levonult rendkívüli árvíz tapasztalatainak rendszerezése és közreadása mind a gyakorlati árvédelmi tevékenység, mind az árvédelemmel kapcsolatos kutatás és tervezés számára. A célkitűzésnek megfelelően ismertetem az 1964. évi tiszai árvizet kiváltó meteorológiai okokat, az árvíz kialakulásának körülményeit és a vízállás, valamint vízhozam hosszmenti és időbeni változását. 1. Az árvíz előzményei Az 1963—64. évi tél folyamán uralkodó szárazföldi hideg levegőt csak időnként váltotta fel rövid időre enyhébb tengeri eredetű levegő. Ezek veszteglő frontjai a Tisza vízgyűjtője felett kiadós havazásokat okoztak. December első napjaiban kialakuló összefüggő hótakaró március közepéig a Tisza felső vízgyűjtőjében átlagosan 100—300 mm vízoszlop egyenértékre növekedett, de a vízgyűjtő kisebb kiterjedésű, magasfekvésű területén az még tovább növekedett. Február végén a hó vas tagság az eddig észlelt legnagyobb érték körül volt. sőt sok helyen ezt meg is haladta. A hóban tárolt vízkészlet a Tisza folyó vízgyűjtőjének legnagyobb részén, 650 m A. f. magasságig, 85—260 mm vízoszlopnak felelt meg. A 650 m A. f magasság feletti területeken csak elszórtan mértek hóvastagságot, de nyilvánvaló, hogv a magasság növekedésével a vízkészlet is növekedett és meghaladta az alacsonyabb fekvésű területeken észlelt értékeket. Március közepére a nappali felmelegedés hatására a vízgyűjtő alacsonyabban fekvő területén, a folyóvölgyekben, 200—300 m A. f. magasságig a hó jelentős része elolvadt és összefüggő hótakaró nem maradt. A vízgyűjtő 300 m A. f. területén azonban még 80—160 mm (650 m A. f. felett még több) vízoszlopnak megfelelő vízkészlet tárolódott. Március 25-én végzett állapotfelmérés azt mutatja, hogy a Tisza vízgyűjtőjében csak a Felső-Tisza (Tereszva, Rika) vízgyűjtő területén 1 Bárányi Sándor mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. osztályvezetője.
