Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Sipos Béla: Lengyelország árvízvédelme

LENGYELORSZÁG ARVÍZVÉDELME SIPOS BÉLA

1 Az utóbbi időben a lengyel vízügyi szakemberek mindinkább nagyobb figyelmet fordítanak az árvízvédelemre. Annak ellenére, hogy Lengyelországban az első árvízvédelmi töltéseket már Nagy Kázmér (1333—1370) idejében építették a Visztula mentén Kazimierz és Krakkó körzetében és a Zulawi alföld árvízvédelmére is már a XIII. században építettek védműveket, mégis az árvédelem kérdései az egyéb vízgazdálkodási ágazatok mellett általában háttérbe szorultak. Pedig az árvízvédelem Lengyelországban is — hasonlóan hazai viszonyainkhoz — egyik legfontosabb ágazata a vízgazdálkodásnak. 1. Lengyelország földrajzi és árvízvédelmi adottságai A 312 000 km

2 kiterjedésű Lengyelország területének túlnyomó része síkság; tengerszín feletti átlagos magassága 173 in, és a 300 m tengerszin feletti magasságot meg nem haladó sík vidékek az ország területének 91,3%-át, a 300—1000 m tengerszin feletti magasság közötti területek 8,6%-át, az 1000 m felettiek pedig mindössze 0,1%-át alkotják. Az ország legmagasabb pontja a Tátrában a 2499 m magas Rysy csúcs, a legmélyebben fekvő pont pedig a Visztula deltájában, a Zulawy-vidéken található, amely 1,8 in-rel a tengerszin alatt fekszik. Felszíni viszonyait tekintve Lengyelország több tájegységre osztható. Északon, a tenger mentén húzódik Szczecintől Gdanskig és onnan kelet felé a Balti tengerpart. A következő tájegység a Lengyel-tóhátság övezete, amelyet a Visztula völgy két részre oszt: a Pomerániai-tóvidékre és a Mazuri-tóvidékre. Lengyelország középső részén síkságok (Wielkopolska, Kujawy, Mazowsze, Podlasie), fennsíkok és a Lengyel-Középhegység vidéke (Szilézia-Malopolskaidombvidék, Lublini-Hátság) terül el. Legdélibb sávján hegyvidék emelkedik, amelyet a Morva-kapu néven ismert medence két részre, a Szudétákra és a Kárpátokra tagol (1. ábra). Az ország csaknem valamennyi folyója a Balti-tengerbe ömlik. Területének 55,7%-a a Visztula, 33,9%-a az Odera vízgyűjtő területéhez tartozik. Leghosszabb folyói az 1090 km hosszú Visztula, a 848 km (ebből Lengyelországban 550 km) hosszú Odera, a Bug 779 km (Lengyelországban 621 km), a Warta 762 km, valamint a San, a Nareiv, a Pilica, a Wieprz és a Notée, amelyek hossza egyenként meghaladja a 300 km-t. Lengyelország területén több mint 9300 olyan tó talál1 Sipos Béla mérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság árvízvédelmi csoportjának vezetője.