Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Alföldi László: Budapest hévízkutatási kérdései

Budapest hévízkutatása 321 meg vízzel, fedjük le az egészet jól záróan úgy, hogy az áteresztő kőzettel töltött oldalon hagyjunk egy keskeny rést, majd a vízzel töltött felét kössük rá a vízvezetékre (7. ábra). A csap megnyitása után a szabadon hagyott résen kiáramlik a víz, a forrásvonalat jelképezve. Ha az áteresztő kőzetbe a zárt lemez megnyitásával modellkutat létesítünk, mégpedig közel a vízfeltörés rendszeréhez, akkor módunkban van annyi vizet kiszivattyúzni, hogy az áteresztő kőzetben létesített depresszió egyik oldalon eléri a medence falát, azaz a vízfeltörés fokozatosan elapad, ugyanakkor a másik oldal felé a depresszió legfeljebb a szabad víztömegig ér el. Természetesen korlátozott utánpótlódás esetén az eddigi nyomás alatt levő szabad víztérben először a nyomás csökken, majd ott is lassú vízszintsüllyedés indulhat meg. Jelenleg a források egy részén a szintsüllyedési folyamat tart, de nincs bizonyíték arra. hogy a termelés nagyobb az „utánpótlódásnál." Л szintcsökkenés ténye csak helyi túltermelést bizonyít. A városligeti kutak vízszintje egyelőre változatlan, de elképzelhető, hogy idővel csökkenni fog, bár bizonyíték erre nincs. A fedett víztározó képződmény ma már Budapesttől Hatvanig biztosan kimutatott és minden valószínűség szerint még jóval távolabb terjed. Ha ezt a távolságot veszem figyelembe, és csak 40 km szélesnek tekintem a mélyben fekvő mezozoos pásztát, akkor 2400 km

2 víztározó kőzet felülettel számolhatunk. Ezen a szakaszon a kapcsolatok és „utánpótlódási" lehetőségek széles skálájára van lehetőség. Hová kerül pl. a Duna balparti triász rögökön beszivárgó csapadék? Vagy miért nem távozik mind az Alföld medencéje felé? Mert ott ellennyomás van? Akkor viszont még ezt a rendkívül szegény utánpótlódást feltételezve is nagyobb termelés esetén az Alföld felöli .,utánpótlódás" lehetősége áll fenn. Kessler H. szerint annak a karsztos vízgyűjtőterületnek a kiterjedése, amelyhez a pünkösdfürdői fúrások. Csillaghegy, Római fürdő forrásai és a budai hévforrások és mélyfúrások tartoznak, a vízhozamok és az empirikus módszerrel meghatározott beszivárgási százalék alapján kereken 79 km

2. A földtani térképek alapján 74 km

3 jöhet szóba. Kessler Ii. vonatkozó térképe szerint a vízgyűjtő terület határa Felcsút, Mány, Perbál, Piliscsaba, Szigetmonostor északi szélén ívesen halad a Vértes keleti oldalától a Dunáig. Tudjuk, hogy a morfológiai és földtani vízgyűjtő terület nem feltétlen azonos. A morfológiai vízgyűjtő Schmidl E. R. által készített Vízföldtani Atlasz szerint Dömös, Pilisszentlélek, Nagykovácsi, Törökbálint vonalában nagyjából É—D-i irányú, vagyis meredeken metszi a megadott ÉK—DNy határvonalat. A morfológiai vízgyűjtő csak kisebb lehet a számítottnál (8. ábra). A földtani vízgyűjtő terület meghatározása lényegesen nehezebb. A szerkezeti térkép alapján a vitatott határ nem igen magyarázható. Az bizonyos, hogy a Vértes hegység karsztosodott tömege részben felszíni kibúvások, részben elfedett the situatio

n appearing at the lineof területeken keresztül közvetlenül kapcsolódik sources 7. ábra. A forrásvonalnál előálló helyzet magyarázó sémája Fig. 7. Interpretation scheme of 3-