Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Alföldi László: Budapest hévízkutatási kérdései

308 Alföldi László Az átlagok alapján számított évi átlaghozam: 1950-ben 1955-ben 1963-ban 1883 m

3/nap 1609 m

3/nap 1906 m

3/nap A Császár- és Lukács fürdők évi termelési átlagai az alábbiak: 1950—1951-ben 1955-ben 10 774 m

3/nap 12 697 m

3/nap A Rudas fürdő forrásai rendkívül kis hozamuk miatt következtetésre nem használhatók. A meleg vizet adó fúrások, tehát a mélyebb mesterséges vízkivételi helyek víztermelése legalább 20 000 m

3/nap, ezzel szemben a forrásokból kitermelt meleg és langyosvizek összes mennyisége legfeljebb 20 000 m

3/nap. Nyomban feltűnik, hogy fúrási tevékenységgel a langyos és melegvíz termelés megduplázódott. Ennek ellenére a lényeges forráscsoportok összes termelésében csökkenő tendencia nem észlelhető, pedig a majdnem hideg vizet termelő északi fúrások erőltetett termelését nem is vettük figyelembe. Az utóbb közölt adatokat Horváth József készülő munkájából választottam ki. A vízhozamok vizsgálata természetesen egyértelmű következtetésre nem vezethet, mert általában nem folyamatos hozammérésekről van szó, és ami még ennél is fontosabb, a sok évre kiterjedő folyamatos üzemi vízszintmérések, az erőltetett szivattyúzások időtartama mindezideig hiányzik és az irodalomban rendszertelenül közölt adatok sem a Duna vízállásával, sem a többi befolyásoló tényezővel nincsenek egyeztetve. Ha pedig a rendszeres kútjavításokat is figyelembe vesszük, az adatok visszamenőleges egyeztetése szinte reménytelennek tűnik. A Lukács és Császár fürdő területén a források a dunakavicson keresztül jutottak a felszínre és a kavicson keresztül a víz egy része vagy elszökött vagy talajvíz került a forrásokba, ezért az 1955—56 években az Antal, a Lukács és a Király forrásokba belefúrtak és 4 db új kutat létesítettek. Az előzőkben 1955—-56ban kimutatott hozamnövekedés tehát ezzel is magyarázható. A fúrt kutak viszont a szivattyús termelésre nagyobb lehetőséget adnak, ami tovább bonyolítja a helyzetet. És ez csak egy része a múlt század eleje óta végzett kismélységű forrásfoglaló fúrásoknak. Sorolni lehetne azokat a bizonyítékokat, amelyek azt igazolják, hogy egyértelmű adatfeldolgozás gyakorlatilag lehetetlen, mert a változások és a szélsőséges határok között folyó termelés dokumentálása vagy elmaradt, vagy pontatlan, vagy hiányos. A források és fúrások hozama az áteresztőképesség, az utánpótlódás és a hidraulikus esés függvénye. Ebből a szempontból a nyugalmi vízszintek alakulása jellemző lehet. A szabadon feltörő források egy részének nyugalmi szintje ismeretlen. Ennek ellenére a nyugalmi szintek bizonyos tartományokba sorolhatók. A józsefhegyi jorráscsoportnál (Császár, Lukács) 103,1—105,0 m között van a kifolyó magasság. A gellérthegyi forráscsoportnál 103,7—107,2 m között. A józsefhegyi csoportban az 2. Nyugalmi vízszintek