Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
238 Lam.pl Hugó A meghibásodott műtárgyak felülvizsgálatára alakított OVF Bizottság 1963. évi augusztus 17-én a helyszínen gondosan megvizsgálta a műtárgyat és a helyreállítás tekintetében — megállapítva, hogy a kamrafalak állékonysága ezidőszerint nincsen veszélyeztetve, — a következőképpen rendelkezett: „A kifagyott felületek torkrét eljárással történő kijavítására vonatkozó kirendeltségi javaslat tekintetében — a Bizottság elnökének véleménye szerint — határozathozatal előtt, elsősorban a talajvíznek a munkahézagokon való átszivárgását kell megszüntetni és csak azután kerülhet sor a kifagyott falfelületeknek valamilyen módon történő „kozmetikai" jellegű kezelésére, illetve kijavítására. A beszivárgó talajvíz ellen ugyanis csak a talajvíz felöli falsíkok vízzáróvá tételével, illetve szigetelésével lehet eredményesen védekezni. Mivel pedig annak idején a kamrafalak földfelöli oldalainak bitumen-bevonattal való szigetelését nem végezték el, mert hiszen arra nem gondoltak, hogy a munkahézagok mentén az idők folyamán — az említett okok miatt — káros szivárgások keletkezhetnek, a Bizottság az elnök javaslatára úgy hedározott, hogy ezeknek a falfelületeknek szigetelését előbb próbaképpen cementfüggöny besajtolásával kell megkísérelni. Ennek a besajtolásnak sikeressége szerint, a kifagyott falfelületek kijavítása tekintetében a Bizottság később fog intézkedni." Ennek a rendelkezésnek figyelembevételével, mint a Bizottság szakértője, készítettem a megsérült kamarafalak földfelőli felületeinek közvetlen szigetelését biztosító besajtolás munkájára vonatkozó alábbi tervet. A szigetelő rétegnek függönyszerű besajtolását ebben az esetben közvetlenül a kamrafal földfelőli 1: 10 hajlású síkjában, egysorosán javasoltam elvégezni éspedig olyan besajtolási eljárással, amelynél a régi módszerrel szemben a besajtolást nem az előzetesen levert vascsövön át, és azok fokozatos felhúzása közben, alulról-felfelé haladva, szakaszosan végeznék el, hanem ezzel éppen ellenkezően, felülről-lefelé haladó irányban, öblítésszerűen lesüllyesztett csöveken át folyamatosan sajtolnák be az erre legalkalmasabbnak talált szigetelőanyag szuszpenziót. Ezzel az eljárással 20 — 30 cm-es pontsűrűségben végzett besajtolás esetén a 2. ábra szerinti 25 — 30 cm átmérőjű, félkör keresztmetszetű, egymásba metsződő oszlopokból álló függöny kialakulását várhatjuk. Azzal pedig, hogy a besajtolást közvetlenül a fal síkjában végezzük, a fal felületét legalább 10 cm vastag, igen kövér tömítő-, illetve szigetelő réteggel vonjuk be, amely a szűkebb-tágabb munkahézagokat is eltömi. Az új besajtolási módszer helyes technológiájának megállapítása érdekében előzőleg az Árvízvédelmi Készenléti Szervezet csepelszigeti telepén kísérleteket végeztünk. Ezeknek a során megállapítottuk a besajtolócső optimális belméretét, a sugárcső optimális belméretét, a sugárcső-végződés kialakításának legcélszerűbb formáját és módját. ••H Ezzel egyidejűleg a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Talajmechanikai Laboratóriumában elvégeztük azokat a vizsgálatokat, amelyeknek célja az volt, hogy a szóbaj öhető anyagok közül kiválasszuk a siófoki finom szigetelőanyagot és az ezzel készített, besajtolás céljaira használható szuszpenzió helyes keverési arányát. 2 A siófoki finom szemcséjű homok-altalaj, valamint a kísérletek elvégzése során vizsgált alapanyagok szemcseösszetételi görbéit a 3. ábra tünteti fel. Az összes vizsgálatokat a javításra váró műtárgy fala mögül kitermelt homokkal végeztük el, és meghatároztuk a különböző %-os arányban adagolt keverékek vízáteresztő képességének számértékét. 2. ábra. A besajtolt agyagszuszpenzió elképzelt elhelyezkedése ' Szerző e helyen fejezi ki köszönetét Ivicsis Ferenc és Bogárdi István mérnököknek, akik a vizsgálatok elvégzésében segédkeztek, valamint Szerjün Béla és Marton Lajosné munkatársaknak, akik a vizsgálatok laboratóriumi munkáinak gondos és lelkiismeretes elvégzésével voltak nagy segítségére.