Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
2. füzet - Lampl Hugó: A tiszafüredi szivattyútelepnél besajtolt cementfüggöny hatékonyságának vizsgálata
232 Lam .pl Hugó Az ábrán közölt kimutatásból megállapítható, hogy a függönnyel megerősített töltésszakaszok alatt kisebb a szivárgó víz esése, mint a függöny nélküli szakaszok alatt, áradó és tetőző víznél pedig majdnem felére csökken a függönnyel megerősített szakaszon kifejlődött esés. Ezt a besajtolás hatásának tulajdonítható előnyös helyzetet a szivattyútelep közvetlen környezetében, az épületet körülfogóan besajtolt 530 q cement még további bizonyára lényegesebb mértékben javította. A 3. ábrával kapcsolatosan fentiekben előadottak alapján most már bebizonyítottnak vehető, hogy az elmúlt félévszázad folyamán besajtolt cement-függönyök azért bizonyultak hatásosaknak, mert a vízvezetö homokrétegbe benyúló függöny síkjában hálószemen besajtolt tekintélyes mennyiségű cement a homokréteg vízzáróképességét bizonyos mértékben megnövelte, és ezzel a szivárgó víz áramlási sebességét némileg csökkentette; továbbá figyelemmel kell lenni arra is, hogy a besajtolás következtében — különösen a műtárgy környezetében — a talajrendszer stabililása kedvezőbbé vált. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy a vízzáró függönyöknél tapasztalt sikert helyesen csak a vízvezető rétegbe sajtolt cementnek a szivárgó víz sebességére kifejtett csökkentő hatásával lehet magyarázni. A tiszafüredi szivattyútelepnél egyébként is, a 81,00 m A. f. szint alatt települt homokba csak 4—5 méter mélyen ér le a cementfüggöny, ezzel pedig vajmi kevéssel hosszabbíthatta volna meg a szivárgó víz útját (4. ábra). Mindenesetre kívánatos volna a cementfüggönyt alulról megkerülő és a függönyön közel vízszintes irányban átszivárgó összetett vízmozgás törvényszerűségeit tudományosan is tanulmányozni. A 4. ábrán a szivattyútelep metszetét mutatom be, amelyen többek között az altalaj-viszonyok is fel vannak tüntetve. Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy a telep szívómedencéje, és valószínűleg az építmény vízfelöli fala is, összesen 66 db 3 m. hosszú cölöpből álló cölöprácson nyugszik, amely éppen hogy beleér a vízvezető iszapos homokrétegbe és a terheléseket közvetlenül erre a megroskadt talajrétegre adja át. A homokos rétegnek roskadása következtében a felette települt agyagréteg sem maradt mozdulatlan, hanem részben boltozatszerű kisebb-nagyobb üregek képződése mellett, — nyíróerők hatására — függőleges síkban kialakult hézagok is keletkeztek, az alátámasztás nélkül maradt agyagréteg pedig követte a megsüllyedt homok mozgását. Az agyagrétegben keletkezett, függőleges irányú repedések és boltozatszerű üregek a cement-besajtolás elvégzése során hamarosan kitöltődtek. A fentebb vázolt körülmények mellett nem nehéz elképzelni a bekövetkezett ülepedések okát. Teljesség kedvéért bemutatom a 3/a és 4/a jelű észlelő kutak között legutóbb végzett fúrásokkal a 4. ábrán 1, 2 és 3-mal jelölt rétegekből és mélységekből származó talajminták szemösszetételi görbéit (ti. ábra) és a vízáteresztőképességet jelző „k" tényező középértékét, melyet a „laza" és „erősen bedöngölt" anyagmintákra megállapított értékekből határoztam meg. Tájékoztatásul megjegyzem, hogy a „laza" és a „bedöngölt" anyagmintákkal végzett vizsgálatok eredményei közötti eltérés 0,2—0,3, tehát nem számottevő. Az 1 és 2 jelzésű agyagnak minősített fedőréteg szemösszetételi görbéi gyakorlatilag azonos fizikai tulajdonságú altalajt jeleznek.
