Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
2. füzet - Lampl Hugó: A tiszafüredi szivattyútelepnél besajtolt cementfüggöny hatékonyságának vizsgálata
A cementfüggöny hatékonysága 229' 2. A végzett vizsgálatok A bizottság által a 3. pontban elrendelt szabványos talajvíz észlelő kutakat az illetékes Igazgatóság az 1. ábrán látható 1—5 és 10— G jelű elrendezés szerint, a cementbesajtolási munkák befejezése után 1961. év folyamán készítette el. Olyan árhullám azonban, amely legalább a töltés lábát elérte volna, csak 1962. évi április hó folyamán vonult le a Tiszán. A kutak vízállásváltozásának észlelését naponkénti egyszeri leolvasással április hó 2-án kezdték meg és azt az árhullám levonulásáig folytatták. Sajnos a cementfüggöny besajtolása után 1962. április hó folyamán, 93,00 m A. f. szinten tetőző első árhullám levonulása alatt a cementfüggönnyel megerősített töltésszakaszt átszelő kútsor észlelési adatai nem szolgáltattak reális és következtetésekre, vagy bizonyításra felhasználható adatokat. Ezért a kérdéses töltésszakaszt átszelően, 15 méterrel lejjebb eső szelvényben, l/a-ö/a jelű öt új észlelő kutat építettek be. Az új észlelőkutakat közvetlenül a felső kötöttebb fedő-réteg alsó szintje alá érően készítették el, mert felmerült a gyanúja annak, hogy 1962-ben az egyik kúttal egy mélyebben fekvő talajréteg nyomás alatt álló vizét tárták fel, mint azonban látni fogjuk, nem a gyanúsított volt a hamisan jelző kút. Ezeknek az új kutaknak elkészítése során egyúttal pontosan megállapították az altalaj geológiai rétegződését is. Ezeknek az 1. ábrán 1/a—5/a-val jelölt kutaknak elkészítése után az első árhullám csak 1964. április hó első felében vonult le. A különös véletlen folytán ez az árhullám kétnapi eltéréssel ugyanakkor tetőzött, mint az 1962. évi. Ennek az árhullámnak levonulása alatt, amely 91,27 m A. f. szinten tetőzött, a régi kutakat is észlelték annak reményében, hogy az 1962. évi észlelések hibásan jelző kútja megállapítható lesz. A mérési adatok feldolgozása során valóban meg is találtuk a hamisan jelző kutat, de egyidejűleg felfedtük a cementfüggönyök működésének helyes magyarázatát is. Megdőlt jó hatásuknak az a magyarázata, hogy „a cementfüggöny számottevően meghosszabbítja a szivárgó víz útját". Az észlelőkutak, amelyek az agyagos fedőréteg alatt települt szürke iszapos homokba érnek le, mint piezometerek működnek és a szivárgó víznek korántsem a kötött fedőrétegben előálló mindenkori szintjét jelzik, hanem mértékadónak tekintendők a fedőréteg 81,00 m A. f. szintje alatt települt homokban kialakulá szivárgási folyamatok hidraulikai viszonyaira. Mivel azonban a 6—10 jelzésű régi kutak a homokrétegbe mélyebben vannak telepítve, mint az Íja—5/a jelzésű új kutak, felmerült a kérdés, hogy az észlelési adatokat a cementfüggöny hatásának vizsgálatához közvetlenül fel lehet-e használni. Ezért megvizsgáltuk az 1—5 jelzésű régi, mélyebbre leérő kutak és az l\a—-5/a jelzésű új, magasabban telepített kutak 1964. évi észlelési adatai közötti eltérést. Az 1 és -5 jelzésű régi kutak 1964. IV. 12-én összesen 70 cm esést jeleztek, az l/a—J/a jelzésű kutak pedig 72 cm-t, tehát az észlelések az összehasonlítás céljaira közvetlenül felhasználhatóaknak bizonyultak. A továbbiakban tehát, amikor az észlelő kutak adatairól lesz szó, mindenkor a mélyen fekvő vízáteresztő homokban — a 4. ábrán 3-mal jelzett rétegben — kialakult hidraulikai viszonyokat kell érteni.
