Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
2. füzet - Lampl Hugó: A tiszafüredi szivattyútelepnél besajtolt cementfüggöny hatékonyságának vizsgálata
A TISZAFÜREDI SZIVATTYÚTELEPNÉL BESAJTOLT CEMENTFÜGGÖNY HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA DR. LAMPL HUGÓ 1 Mielőtt a címben jelzett műtárgynál készített cementfüggöny hatékonysági kérdésének tárgyalásába kezdenék, szükségesnek tartom a víziműtárgyaknál a múltban végzett besajtolási munkákkal kapcsolatosan szerzett megfigyeléseimmel röviden foglalkozni. Az árvédelmi töltésekbe épített és az idők folyamán meghibásodott víziműtárgyaknál a töltések alatt átszivárgó víz lassú, de folyamatos romboló munkájának megállapítása érdekében az elmúlt 30 év alatt már többízben alkalmazták a cementfüggöny besajtolást, valamint a műtárgyak alatt képződött kiüregelődések megszüntetése céljából a cementhabarcs besajtolást. Az árvédelmi töltések alatti vízszivárgás mértékének csökkentése érdekében cementfüggönyt elsőízben 1926-ban a Szekszárd-Bátai-Ármentesítő Társulat decsi szivattyútelepénél alkalmaztunk. Itt azonban kellő biztonságból a szivattyútelep előtt kereken 60 m hosszban, 9 m mélyre beérő, Larssen-rendszerű vasszádfalat is készítettünk, mert a cementfüggönyök hatékonysága tekintetében akkor még nem rendelkeztünk kellő tapasztalatokkal. Az azóta eltelt 36 év alatt káros elváltozásokat ennél a szivattyútelepnél nem észleltek [1]. Ezt követőleg 1930-ban a Margittaszigeti Ármentesítő-Társulat karapancsai szivattyútelepe alatt észlelt kiüregelődések megszüntetése érdekében végeztek cementbesajtolást. Ennél a műtárgynál kereken 27 év eltelte után — az 1957ben végzett pneumatikus vizsgálatok eredménye alapján — újból a cementhabarcs besajtolás módszerével szüntették meg az észlelt kiüregelődéseket. Itt közbevetőleg meg kell említenem, hogy Ihrig Dénes 1934. évben megjelent cikkében [2] helyesen ítélte meg a helyzetet, amikor azt írta „valószínű, hogy 15 — 20 év múlva ismét elő kell venni a cementbesajtolást". 2 Az 1957-ben végzett megerősítő munkálatok során azonban a javasolt és a szivattyútelep árvízfelöli két oldalát átkaroló, három-soros cementfüggöny elkészítését, hitelkeret hiányában, későbbi időre halasztották. 1962-ben viszont a VIZITERV a háromszoros függöny helyett az Illei —Lampl-féle betonszádfal készítését hozta javaslatba. 1934-ben a Mohács-Kölkedi-Armentesítő Társulat kölkedi szivattyútelepénél készült egy kétsoros cementfüggöny és ezt követőleg, a műtárgy alatti viszonyok felderítése érdekében végzett pneumatikus vizsgálat alkalmával megállapított kiüregelődéseket cementhabarcs besajtolásával szüntették meg. [3]. A munkák elvégzése óta eltelt 30 év alatt semmiféle elváltozást a műtárgyon nem észleltek. 1. Dr. Lampl Hugó, a műsz. tudományok doktora, nyugdíjas 2. A jelzett tanulmányban („A Karapancsai szivattyútelep biztosítása, a cementbesajtolás és a torkrétbetoneljárás alkalmazása, Vízügyi Közlemények 1934/1 lüzet) a hivatkozott idézet részletesen a következő: „Tudjuk, hogy a karapancsai szivattyútelep kérdése örök időkre nem oldódott meg, mert vannak olyan hiányosságai is, melyeken segíteni nem lehetett. Ilyen pl. a szívóakna öreg-Duna (belvízi oldal) felőli végének határolatlansága. Ezért valószínű, hogy 15 — 20 év múlva ismét elő kell venni a cementbesajtolást és meggyőződni a szívóakna és ekkor már remélhetőleg csak a szívóakna állapotáról." (Szerk.)
