Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Szígyártó Zoltán: Vizsgálatok a K. IV. öntözőfürt főcsatornáján a vízveszteségek és mederérdességi viszonyok meghatározására

224 Szigyártó Zoltán Kísérleteink eredményei tehát azt mutatják, hogy még a hazai körülmények között nagynak számító, mintegy 1 m-es hidraulikus sugárral rendelkező öntözőcsatornáknál is jelentőssé válhat a mederben megtelepedő növényzet vízszállítás csökkentő hatása. Ezért feltétlenül gondoskodni kell ezeknek a csatornáknak a rendszeres tisztogatásáról, s törekedni kell arra, hogy — az esetenkint szükséges, meghatározott méretű partmenti hullámvédő sávtól eltekintve — a mederből a növényzetet minél előbb kiirtsák. Más oldalról: kísérleti eredményeink szerint tervezőink a csatornák méretezésénél túlzott biztonságra törekedve esetenkint a minden karbantartást nélkülöző, teljesen elhanyagolt meder hidraulikai ellenállását veszik alapul, s így ezeket nagymértékben túlméretezik. A tervezőtől azonban senki sem követelheti meg azt, hogy az általa tervezett mű a rendszeres karbantartási munkák elhanyagolása esetén is maradéktalanul ellássa feladatát. Ezért megfelelő karbantartást feltételezve, vagy előírva, s ennek alapján a benőtlség mentes meder érdességi tényezőjével számolva a jelenlegi helyzethez viszonyítva igen jelentős megtakarítások érhetők el. b) A rendszeresen tisztogatolt meder mérlékadó érdességi lényezője A fenti általános megállapítások összefoglalása után már csak egy gyakorlati feladat megoldása maradt hátra. A főcsatornával kapcsolatos hidraulikai számítások céljaira [7] meg kellett határozni azt, hogy miképpen alakul a benőtt szakaszok érdességi tényezője akkor, ha azokat — javaslatunknak megfelelően [9] — rendszeresen tisztogatják. A kérdésre szabatos választ adni sajnos nem lehet. E szakaszok érdessége ugyanis rendszeres medertisztogatás esetén sem válhat azonossá a benőttség mentes szakaszokéval. Nem lehetséges ez azért, mivel a fenék közelében a tisztogatás után is szükségképpen bentmaradó tövek feltétlenül megnövelik a meder érdességét. Becslésre vagyunk tehát utalva, s e becslésnél, úgy érezzük nem járunk messze az igazságtól, ha mértékadónak a benőttség mentes szakaszokra átlagos értékként meghatározott к = 58-as érdességi tényező 10%-kal csökkentett értékét fogadjuk el. így nyertük tehát azt а к = 52-es értéket, mely а V/. táblázal utolsó előtti oszlopában a benőtt szakaszokra vonatkozó mértékadó érdességi tényezőként van feltüntetve. IV. ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány а К. IV. öntözőfürt-főcsatorna üzemi viszonyainak megjavítása érdekében folyó vizsgálatok egyes eredményeiről ad képet. Ennek keretében a szivárgási veszteségek és a meder érdességi viszonyok felderítésére végzett kísérletek, általános érdeklődésre is számottartó eredményeiről számol be. Kimutatja azt, hogy az 1., illetve a 2. ábrán látható hossz-, illetve keresztszelvénnyel jellemezhető, kötött agyagtalajba épített csatorna vízhozamát alacsony vízállások mellett a környezetből beszivárgó talajvíz megnöveli (3. ábra), míg az öntözési üzem során tartott vízszintek mellett a szivárgási veszteség mintegy 360 l/s-ot tesz ki.