Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Szígyártó Zoltán: Vizsgálatok a K. IV. öntözőfürt főcsatornáján a vízveszteségek és mederérdességi viszonyok meghatározására

Vizsgálatok а К IV. jiirt főcsatornáján 219 Ha már most az így bejelölt tartományokat is figyelembe vesszük, úgy közvetlenül nyilvánvalóvá válik, hogy a két alsó, az 5/1-es és 5/3-as szakaszon az érdességi tényező valóban független a meder teltségétől: а к értékek egy átlag körül ingadoznak. Ugyanakkor a véletlen jellegű ingadozás nagyságának ismerete sem ad még teljes magyarázatot a két felső szakaszra vonatkozó pontok elhelyezkedésére. A 4. ábrán ugyanis — még ilyen szempontok szem előtt tartásával is, s mind a 2/4-es, mind a 4-es szakasznál azonos módon — az első és utolsó két-két pont túlzottan nagymértékben kiugrik a többi négy közül. így mielőtt a végleges ítéletet kimondanánk feltétlenül szemügyre kell vennünk a szabályos hibák, azaz jelen esetben (ahogy az a hibákkal kapcsolatos fejtegetésekből kitűnik) a vízhozam meghatározását terhelő szabályos hiba hatását is. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy а к értékét definiáló, ismeretetett alapképlet szerint, ez a tényező a szelvény által szállított vízhozammal egyenesen arányos. Más szóval: a ténylegesnél kisebb vízhozammal számolva az érdességi tényező értéke látszólag csökken, nagyobbal számolva viszont növekszik. És pontosan ez az a körülmény, ami megmagyarázhatja, az 1., 3. és 0., 12. sorszámú permanens állapot jellemző adatai alapján meghatározott к értékek viselkedését. Mert igaz, ugyan, hogy a vízhozamok értékét terhelő szabályos hibák nagyságát nem ismerjük, de (tudva azt, hogy e két szakaszon a vízhozamot a fővízkivétel vízhozamával azonosítottuk) azok előjelét mégis egyértelműen megállapíthatjuk. így könnyen belátható, hogy e négy-négy pontnak a középértékhez viszonyított eltérése pontosan olyan irányú, mint amilyen irányú eltérés az esetleg fellépő szabályos hibákból adódhat. Más oldalról viszont azt is figyelembe kell venni, hogy e négy kísérlet közül egynél, a 12. sorszámú permanens szintnél, mint láttuk, lehetőség nyílt a vízhozamok hosszmenti eloszlásának ellenőrzésére is. így ennél és az adottságokban ehhez közel álló 0. sorszámú kísérletnél lényeges szabályos hiba nem lehet. Marad tehát egyetlen lehetőség az, hogy az 1. és 3. sorszámú kísérletnél lép fel lényeges szabályos hiba a vízhozam meghatározásánál. Ennek következtében a középérték eredeti helyéről lesüllyed, s így kerül a 0. és 12. sorszámú mérés túlzottan magasra. Ez pedig egyúttal igen valószínű is. Valószínű azért, mert egyrészt: ennél a két kísérletnél a vízhozamok hosszmenti eloszlásának meghatározásánál alapul vett 12. sorszámú állapottól eltérőleg nem a talaj, hanem a csatorna felé irányult a szivárgás, s egyáltalán nem bizonyos az, hogy a csatornából és a csatornába történő szivárgás hosszmenti eloszlása ugyanaz; másrészt; a talajból a mederbe lépő vízhozam éppen ennél a kísérletnél jelentett százalékosan legnagyobb értéket, s így itt volt a legnagyobb esély arra, hogy a vízhozam meghatározást terhelő szabályos hiba lényeges hatást fejtsen ki. így mindent összefoglalva arra az eredményre jutunk, hogy а к érdességi tényező és a meder teltsége között a 4. ábrán mutatkozó laza kapcsolat minden