Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
2. füzet - Szígyártó Zoltán: Vizsgálatok a K. IV. öntözőfürt főcsatornáján a vízveszteségek és mederérdességi viszonyok meghatározására
Vizsgálatok а К IV. jiirt főcsatornáján 215 III. táblázat A fővízkivétel és a túlfolyó vízszállításának jellemző adatai (A vízhozam-meghatározás szabályos hibáinak korlátja) £ A fővízkivétel vízhozama Qi (m'/s) A túlfolyó vízhozama Qt (m>/s) A szabályos hibák korlátja 13 о СО A fővízkivétel vízhozama Qi (m'/s) A túlfolyó vízhozama Qt (m>/s) Qt-Qt (m'/s) Q ,Q t.m Qt (%> 1 1,52 1,77 —0,25 —16,4 3 1,55 1,90 —0,35 —22,6 5 2,21 2,39 —0,18 — 0,1 7 2,55 2,72 —0,17 — 6,7 9 3,00 2,95 0,05 1,7 11 3,40 3,23 0,17 5,0 0 3,85 3,31 0,54 14,0 12 3,76 3,48 0,28 7,4 mely összefoglalja az alapul vett nyolc kísérlet vízhozam-adataival kapcsolatos főbb adatokat. Az / és az Ii, tehát a keresztszelvény geometriai adottságainak és az I vízszínesésnek a meghatározásánál elkövetett hibák esetünkben, sajátos módon, bizonyos mértékig összekeveredve jelentkeznek. Következik pedig mindez abból, hogy az egyes szakaszok minden közbenső, 100 méterenkinti szelvényére az esés értékét azonosnak vettük a szakasz átlagesésével ; s ezáltal a tényleges viszonyokat némiképpen idealizáltuk. Pontosabban : a valóságban, permanens vízmozgás esetén, egy adott, hidraulikailag egységes, de nem egészen prizmatikus medrű szakasz egymást követő szelvényeiben az érdesség állandósága miatt az esésviszonyok, s a nedvesített keresztszelvény adatai egymással összhangban úgy alakulnak, hogy minden szelvény pontosan ugyanazt a vízhozamot szállítsa. Ugyanakkor esetünkben — amikor bizonyos önkényességgel az esést a szakasz teljes hosszán, minden szelvényre érvényes módon állandónak tekintjük — nyilvánvaló, hogy a vízhozam állandóság feltétele csak úgy teljesülhet, ha a szakaszon belüli esésingadozás számítási eredményeinkben a sebességi együttható, s így az érdességi tényező ingadozásának képében jelentkezik. Az átlag-eséssel történő számolás tehát végeredményben a szakaszon belüli szelvények geometriai adatainak, s így az ahhoz tartozó eséseknek a véletlen jellegű ingadozását tükrözve a számított érdességi tényezők véletlen jellegű ingadozását vonja maga után. Magától értetődő, hogy ezt az ingadozást még tovább növelik az átlagesés meghatározásánál, a vízállás leolvasásoknál, a szintezésnél adódó, ugyancsak véletlen jellegű hibák is. Ami végül az előbbiek hatására létre jövő szabályos hibákat, tehát a véletlen jellegű ingadozás középértékének a tényleges értékhez viszonyított eltérését illeti :
