Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Szígyártó Zoltán: Vizsgálatok a K. IV. öntözőfürt főcsatornáján a vízveszteségek és mederérdességi viszonyok meghatározására

Vizsgálatok а К IV. jürt főcsatornáján 207 csökkentjük, majd a permanens viszonyok beállta után egy újabb, pozitív hullámmal ismét a csatornán lebocsátható maximumot állítjuk be. A negatív-pozitív vízhozamváltozási hullámpárok nagyságát csökkentve a vízszintingadozást fokozatosan a kísérletre jellemző maximális vízállások környékére zsugorítjuk (3. ábra alsó grafikon), s így lehetővé tesszük az ahhoz tartozó permanens szivárgási viszonyokra való következtetést is. 2. A vízhozam-meghatározás megbízhatósága A főcsatornába beadott vízhozam nagyságát a fővízkivétel, az abból kiadott vízhozamot a túlfolyó hitelesítése utján kívántuk meghatározni. Ezzel kapcsolatban meg kell viszont jegyezni azt, hogy bár a hitelesítés érdekében végzett mérések még az itt ismertetett kísérletsorozat előtt megtörténtek, az idő rövidsége miatt azok feldolgozására kísérleteink kezdetéig nem kerülhetett sor. Ezért a vízhozam adagolását — a fővízkivétel közel állandó felvizére tekintettel — a zsilipnyitás nagyságával mértük, s a vízhozamokat a hitelesítési egyenletek elkészítése után, utólag állapítottuk meg. Ez a körülmény azonban, mivel a kísérletek folyamán a be- és kiadott vízhozam meghatározása érdekében szükséges összes adatot észleltük, az itt ismertetésre kerülő feldolgozás megbízhatóságát természetesen semmilyen vonatkozásban sem befolyásolta. A továbbiak szempontjából ki kell végül még térni a hitelesítések megbízhatóságánakjellemzésére is. Mint minden mérések alapján meghatározott összefüggést, természetesen ezeket is kétféle, véletlen jellegű és szabályos hibák terhelik. Ami a véletlen jellegű hibák nagyságát illeti : ebből a szempontból a hitelesítések rendkívül megbízhatóknak mondhatók. A fővízkivétel vízszállítására megállapodott összefüggést terhelő középhiba ugyanis 0,030 m

3/s-ra, míg ugyanaz az érték a túlfolyó esetében 0,015 m

3/s-ra adódott; ami a hitelesítés érdekében végzett mérések eredményének középértékére vonatkoztatva 0,2%, illetve 1,0% relatív középhibát jelent. A hitelesítéseket terhelő szabályos hibák forrása igen sokféle lehet. A tapasztalat szerint azonban ezek közül a leglényegesebb az, amelyik a vízhozammérések során a műszer, a stopperóra és a mérést végző személy különbözőségéből adódik. Ezért e leglényegesebb hatás okozta szabályos jellegű hibák legalább egymáshoz viszonyított értékének kimutatása érdekében a kísérletsorozat végén, az utolsó permanens szint beállta után, a 13 + 001 szelvényben levő vízszinttartó zsilip felett összehasonlító méréseket végeztünk. Ezek során a hitelesítést végző személyek, a hitelesítés során használt műszerekkel és stopperórákkal, egymásután kétszer, egyidőben megmérték a vízhozamot, amelynek eredményeként az I. táblázatban összefoglalt értékek adódtak. A párhuzamosan végrehajtott mérések eredménye közötti kis eltérés már utal arra, hogy a hitelesítéseknél — legalább is egymáshoz viszonyítva — szabályos hibával nem kell számolnunk. Ezt a véleményt azonban tökéletesen alátámasztják a mérési hibák becslése érdekében végzett számítások is. A matematikai statisztika módszereivel ki lehetett ugyanis mutatni azt, hogy ha a két átlagérték különbségét terhelő középhibát (5%-os kockázattal) az észlelt 0,070 m

3/s-os különbség 1,96-od részének, 0,0357 m

3/s-nak vesszük fel [4., 72,0.] 5'