Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
2. füzet - Dávid László: A tiszafüredi öntözőrendszer üzeme
198 Dávid László veszteségeket, amelyek a csatornáknál, a fürtöknél veszteségként jelentkeznek. Ugyanis a csatornák és az öntözőtelepek szivárgási, kormányzási, csurgási veszteségeinek nagyrésze túlfolyók, övárkok, lecsapoló és belvízcsatornák közvetítésével a Hortobágyba, majd Ágotához jut és itt elhagyja a rendszer területét, de már nem mint veszteség, hanem az előbbi gondolatmenet szerint mint leadási hasznosulás. Ezért az egyes fürtök, csatornák %-os veszteségei és a veszteségek mennyiségi összegei a fenti értékeknek többszörösei is lehetnek. A Keleti főcsatornán pl. a mennyiségi veszteség májusban 28, júniusban 25 és júliusban 28% volt, а К—IV fürtön pedig júniusban 10, augusztusban 13%. А К—VIII csatornán, amely amúgy is erősen áteresztő, ugyanezen hónapokban a szóbanforgó érték 33 és 31% volt. Fenti adatokból, anélkül, hogy nagyságrendi megállapítás történne, látható, hogy korszerű üzemmel (K-IV) a veszteségek is lényegesen csökkenthetők. Vízhozamban kifejezett veszteség értéket Szigyártó Z. mért a K-IV fürtfőcsatornán. 2 Vizsgálatai szerint 4 m 3/s vízhozam mellett a vízveszteség 350 l/s. Ezek a számok a veszteségek vizsgálatára vonatkozó első adatok. A vízmérés elterjesztésével, a megfelelő alapadatok begyűjtésével és feldolgozásával az elkövetkezendő években tovább kell ezeket a vizsgálatokat folytatni. Az említett veszteségeket a rendszer feltöltéséből, az üzempróbából, a párolgásból, szivárgásból, a műtárgyak csurgásából, a vízkormányzásból, vízmérési és észlelési pontatlanságokból, valamint rendkívüli okokból (pl. szennyvízhullám, nagy csapadék, meghibásodás stb.) származó veszteségek együttesen okozzák. Külön megemlítendő, hogy a vízkormányzó műtárgyak és a gravitációs vízkivételek legnagyobb része, a rosszul épített, vagy elhanyagolt zárószerkezet következtében állandóan, jelentős mértékben csurog. Ez a veszteség a műtárgy típusától függően 50—60 l/s értéket is elérhet. A különféle veszteségek nagyságait a továbbiak folyamán kell majd meghatározni. A rendelkezésre álló szabad vízkészlet elvi kimerítéséhez közel és a kötelező leadás nagymérvű megemelése idején, előreláthatóan 1—2 éven belül azonban már nem engedhető meg a veszteségek ilyen felületes kezelése, annál is inkább, mivel ezen a területen az üzem további javításával jelentős anyagi eszközök alkalmazása nélkül is elérhető komoly eredmény. Az üzem technológiai tevékenységét és a pontos vízszolgáltatást csak megfelelő állapotú, jól működő rendszerben lehet megvalósítani. Ezt a lehetőséget biztosítják a megfelelően végrehajtott karbantartási és fenntartási munkák. E munkák jelentőségét méltatni szükségtelen. Példaként azonban megemlíthető Szigyártó Z. vizsgálatainak eredménye, amely szerint erősen benőtt meder Strickler— Manning-féle érdességi tényezője fele a tiszta, benőttség mentes meder hasonló értékének. (K-IV fürtfőcsatorna esetében ezek az értékek к = 30, illetve к = 60. A 8. ábra éppen az utóbbi értékét adó csatornaszakaszt mutatja.) E szükségesség ellenére a fenntartási munkák az utóbbi években bizonyos mértékben háttérbe szorultak. Ennek oka elsősorban az alábbiakban keresendő: 1. Az öntözőtelepek nagyarányú fejlesztése lekötötte a VÍZIG szellemi és fizikai munkaerejének jelentős hányadát, kevés maradt a fenti munkák elvégzésére és így a rendelkezésre álló hiteleket nem használták ki teljesen. 2. Lásd „Szigyártó Zoltán: Vizsgálatok а К IV. fürt főcsatornáján a vízveszteségek és a inederérdes-ségi viszonyok meghatározására" c. tanulmányt a Vízügyi Közlemények e füzetének következő cikkében.
