Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
2. füzet - Dávid László: A tiszafüredi öntözőrendszer üzeme
A tiszalöki öntözőrendszer üzeme 183 Teljes tervszerűség esetén a termelő a vízszolgáltatási szerződés előkészítése során átadja az öntözési idényre vonatkozó és a későbbiek során pontosan betartható, időben és mennyiségben meghatározott, vízkivételenkénti vízigényét a szolgáltatónak, vagyis a tervkészítés idejében három-négy, sőt esetleg öt hónapra előre pontosan tudja mikor, mit fog öntözni. Ez azt jelenti, hogy a vízfelhasználási terv összeállítása során sok olyan tényező (pl. agronómiai és meteorológiai viszonyok, szakmunkáslétszám, üzemszervezés állapota, szaktudás, stb.) ismeretére van szükség, amelyet a mai gyakorlat, hónapokra előre, megbízhatóan megadni még nem tud, ezért a fenti eljárás alkalmazása ma még irreális és csak formai eredményt adhat, különösen olyan területen, ahol az öntözésnek mindössze néhány éves hagyományai vannak. A fenti módszer alkalmazása legfeljebb azt az eredményt adná, hogy a szolgáltató előre, szerződésileg biztosítja magát a csúcsidőben előforduló túlzott igények kielégítésének elmaradásából származó kötbérek ellen. Az üzemet azonban ilyen passzív eredmények nem elégíthetik ki. Mivel a fenti út egyelőre eredményesen nem járható, másik megoldásként adódik az az elképzelés, hogy a fogyasztók üzemszervezetének tervszerűségi fokától, továbbá a rendszer adottságaitól függően, a fogyasztók néhány meghatározott nappal előbb adják meg esetenkénti vízigényüket. A rendszer szempontjából az előrerendelés idejének megállapításánál figyelembeveendő a vízigények összegyűjtésének. feldolgozásának, esetleges módosításának, valamint a szükséges vízhozamok leérkezésének ideje. Ez az említett módszer az, amely rugalmasan tud alkalmazkodni a termelő és a szolgáltató érdekeihez, valamint az időjárási viszonyokhoz és így a legjobban tudja elősegíteni a gazdaságos vízszolgáltatás megvalósulását. A Tiszalöki Öntözőrendszerben ennek a módszernek az alkalmazása képezi a vízszolgáltatási rend alapelvét. A korábbi években ennek, az esetenkénti előrerendelésnek az ideje három nap volt. Ez azt jelentette, hogy a fogyasztók a vízelvételezés kezdete előtt három nappal adták le a vízigényüket. A szabad vízkészlet rohamos csökkenése, a víztakarékosság fokozása miatt, továbbá a termelői öntözések tervszerűbbé tétele érdekében, vizsgálatok és az üzemi tapasztalatok alapján 1964. évben már a vízszolgáltatás rendje 5 napos előrerendelési időt írt elő azzal, hogy egy-egy bejelentés maximálisan 5 napi felhasználásra terjed ki. Ezzel az utóbbi megkötéssel lehet biztosítani, hogy egy fogyasztó hosszabb időre, feleslegesen nem köthet le vizet. A termelő tehát az esetenkénti vízigényét a rendelkezésre bocsátott vízigénylő jegyen — pontosan kitöltve — 5 nappal az öntözés megkezdése előtt a szolgáltató területileg illetékes megbízottjához köteles eljuttatni. A később bejelentett, vagy hiányosan kitöltött igénylést a szolgáltató nem köteles figyelembe venni. A vízszolgáltatás következő alapelve, hogy ha a rendszer műszaki adottságai miatt a kért víz az igénybejelentésben feltüntetett időben nem biztosítható, akkor a szolgáltatónak jogában áll a vízszolgáltatás kezdetének időpontját a mezőgazdasági, vízgazdálkodási és meteorológiai körülmények figyelembevételével módosítani. Ebben az esetben azonban a szolgáltató a vízigénylés módosításáról a fogyasztót 48 órán belül értesíteni tartozik. A fogyasztó, amennyiben az igényében változás következett be, szintén köteles a szolgáltatót tájékoztatni. A közlések elmulasztása esetén a szolgáltató a vizet átadni, illetve a termelő az igényelt vizet átvenni, vagy átvettnek tekinteni tartozik.
