Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
2. füzet - Dávid László: A tiszafüredi öntözőrendszer üzeme
A tiszalöki öntözőrendszer üzeme 175 Ó-Berettyó és a Berettyó, keleten pedig a Berettyóújfalu—Derecske—Hajdúszoboszló—Hajdúböszörmény—Hajdúnánás—Tiszalök települések által meghatározott határvonal. Az említett határok nem véglegesek, mivel a műszaki fejlődés (pl. esőztető rendszerek) és a természeti adottságok miatt főleg kelet és dél felé eltolódhatnak (1. ábra). A fentiekben körülhatárolt terület lényegében a Hortobágy medencét, az azt határoló Tisza menti hátságot, valamint a debreceni löszhát szélső sávját foglalja magába. Felszíne a tiszamenti domboktól eltekintve sík, kétoldali enyhe eséssel a medence mélyvonulatában húzódó Hortobágy főgyűjtő felé. A területet legnagyobb részt szikes kötött talajok borítják. Kivételt a tiszamenti öntés, valamint a löszháton levő infúziós lösztalajok képeznek. Az évi átlagos csapadék 560 mm, ebből az öntözési félévre (április 1-től szeptember 30-ig) 320 mm jut. A terület saját vízkészlete öntözési szempontból jelentéktelen, így egyedüli vízforrása a Tisza. Nagyobb vízvezető vonalai a Keleti- és Nyugati-főcsatorna, valamint a Hortobágy főgyűjtő. A vízfolyások befogadói a Berettyó és a HortobágyBerettyó, ezeken keresztül pedig a Körösök. A vízszállítás jellemzője a gravitációs vízvezetés. Közigazgatásilag legnagyobb részben Hajdú-Bihar, kisrészben SzabolcsSzatmár megyében fekszik. b) Az alapfeladatok A vízszolgáltató rendszernek a jelenlegi gyakorlat szerint az alábbi feladatokat kell ellátnia: 1. Öntözőtelepek és halastavak vízellátásának biztosítása (teljes kiépülés után kb. 250 000 kh, jelenleg közel 85 000 kh, nagyságú területre vonatkozóan). 2. A Körös-völgy részére előírt nagyságú vízleadás. 3. Belvizek összegyűjtése és elvezetése. 4. Kismértékű, de egyre növekvő ipari és kommunális vízellátás. 5. Csekély hajózási igény kielégítése, főleg a fenntartási munkák szállítási feladatainak lebonyolítása céljából. 6. Üdülési és sportolási igények teljesítése. Az említett feladatok közül az első kettő az, amely súlyánál fogva az üzem szempontjából jelentős, a többi vagy az említettekkel nem esik egyidőbe (pl. belvízelvezetés), vagy pedig az előbbiekhez viszonyítva nagyságrendekkel kisebb és így az üzemrendet nem befolyásolja. c) A vízszolgáltató csatornahálózat A rendszer vízellátása, mint már említettem, a Tiszából történik, gravitációs és szivattyús fővízkivételek segítségével. A gravitációs vízbeszerzés, melyet a Tisza 524 km-es szelvényében levő Tiszalöki Vízlépcső duzzasztása tesz lehetővé, a tiszavasvári beeresztő és hajózsilipen, valamint a Nyugati-főcsatorna beeresztő zsilipen keresztül történik. Az előbbi a vízlépcső felett kiágazó Keleti-főcsatorna 4+699 szelvényében, az utóbbi pedig a Keleti-főcsatorna 4 +400 szelvényében induló Nyugati-főcsatorna 0+239 szelvényében létesült. 3'
