Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Dávid László: A tiszafüredi öntözőrendszer üzeme

A TISZALÖKI ÖNTÖZŐRENDSZER ÜZEME DÁVID LÁSZLÓ

1 1954 nyarán helyezték üzembe a Tisialöki Vízlépcső duzzasztóművét és a Tiszalöki Öntözőrendszer gerincét alkotó Keleti Főcsatornát. Ezzel egyidejűleg részlegesen megindult az öntözőrendszer üzeme is. A rendszer hatása a kiépülést követve fokozatosan terjedt ki egyre nagyobb területekre és így üzemének feladatai — melyek végső soron a termelői vízigények kielégítését hivatottak biztosítani — egyre növekedtek. A növekvő feladatok, a szabad vízkészlet fokozatos csökkenése, az üzemi tapasztalatok, valamint az alapvetően szükséges műszaki fejlesztés hatására az üzem módja állandóan fejlődött és fejlődésben van ma is. A rendszer életének kezdeti szakaszában, amikor a vízkészlet lényegesen meghaladja az igényeket, az üzemi kötöttségek minimálisak. A kiépülés folyamán azonban ezek egyre nagyobb szerephez jutnak. A teljes kiépüléskor mélyreható változás következik be, mely már új üzemi előírásokat kíván meg. Ezek lényegesen eltérnek a korábbiaktól mind a vízkormányzás, mind a vízkiszolgálás, illetve szétosztás gyakorlatát tekintve. A Tiszalöki Öntözőrendszer a rendelkezésre bocsátott vízkészletet a jelenlegi és a közeljövőben várható igényekkel elvileg kimerítette, ezért a megelőző évek üzemének ismertetését elhagyva, megkísérlem bemutatni a rendszer jelenlegi üzemrendjét. Ez az üzemrend, mely egy fejlődési folyamat adott szakaszát jelöli, csak a folyamat szerves részeként vizsgálható. Ennek megfelelően a téma tárgyalása során támaszkodom a megelőző évek tapasztalataira és foglalkozom — az igények további növekedését figyelembe véve — az üzem fejlesztésének kérdéseivel. A tanulmányban szereplő adatok, a fentiek értelmében, általában az 1964. évi üzemre vonatkoznak és így azok idejére a későbbiekben nem utalok. Korábbi adatok alkalmazása esetén azonban feltüntetem a vonatkozó évszámot is. 1. Az öntözőrendszer a) A rendszer földrajzi helyzete A Tiszalöki Öntözőrendszer, mely a Tiszántúli Együttműködő Öntözőrendszerek szerves részét képezi, 3000 km

2 területen fekszik. Jelenlegi határai északon és északnyugaton a Tisza Tiszalök és Egyek közötti szakasza, nyugaton Szolnok megye határa és a Hortobágy-Berettyó folyó, délen az 1. Dávid László mérnök, a Tiszántúli \'ízügyi Igazgatóság (Debrecen) üzemelési csoport vezetője Szerző e helyen fejezi ki köszönetét a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozóinak, különösen Urlóczi István, Török László és Molnár László mérnököknek, valamint a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársának, dr. Szigyártó Zoltánnak azokért a tanácsokért és tapasztalatokért, amelyekkel nagymértékben segítették a tanulmánv elkészítését. • Vízügyi Közlemények