Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Santing Gerald: Hollandia hidrológiai viszonyai és vízgazdálkodása

HOLLANDIA HIDROLÓGIAI VISZONYAI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSA SANTING GERALD

1 Magyarországot és Hollandiát ezer kilométer választja el egymástól, mégis a két ország hidrológiai és fiziológiai jellemzői között több olyan is akad, amelyek nagymértékben hasonlítanak egymásra. Mindkét ország túlnyomó részben síkságból áll, amely alatt nagyrészt magas talaj víztükör van; az átlagos évi csapadék csaknem azonos (Hollandiában 700 mm); mindkettőben 100—200 m vastagságot is elérő, gyengén konszolidált üledékekből álló, dús vízvezető rétegek találhatók; az országokat nagy folyamok szelik át. A két ország népessége közel egyenlő (Hollandia: 12 millió); mindkét ország lakosságának csaknem fele városokban lakik, és bár a mezőgazdaság a népgazdaságnak még mindig jelentős tényezője, a két ország iparosítása gyors ütemben folyik; Hollandiában a nemzeti jövedelemnek már 42 százalékát termeli az ipar. Ennek következtében a vízigények is gyorsan növekednek, Hollandiában az ipar és a lakosság teljes vízfogyasztása 1960-ban meghaladta az egymilliárd köbmétert, a 2000. esztendőben pedig ez az érték már 3,5—4 milliárd között becsülhető (az ipar vízfogyasztásában a hűtővízigény nincs figyelembe véve). Ezek azok a közös szempontok, amelyek a hollandiai vízellátás és vízgazdálkodás újabb fejleményeinek áttekintését indokolttá teszik. Ennek az áttekintésnek a helyi hidrológiai viszonyok nyújtanak keretet. Ezért az ismertetést Hollandia fontosabb hidrológiai jellemzőinek rövid összefoglalásával kezdem, ezt követően pedig rámutatok a vízgazdálkodás és vízellátás főbb feladataira, valamint arra, hogy néhányat ezek közül hogyan sikerült megoldani, továbbá azokra az okokra, amelyek miatt mások megoldása egyelőre még késik. 1. Hidrológiai viszonyok Hollandia területét több nagy folyó deltavidéke alkotja, amelyek közül a legfontosabb a Rajna, a Maas és a Scheide (1. ábra). A terület geológiai felépítése viszonylag egyszerű. Az altalaj harmadkori és negyedkori, gyengén konszolidált üledékekből áll, amelyek alatt több száz méter mélységben tömör kőzetek találhatók. Ezek közül az üledékek közül hidrológiai szempontból főleg a felső pleisztocén és holocén alakulatok bírnak jelentőséggel. 1 A tanulmány írója Gerard Santing M. Sc. (Eng.) Delft, a Holland Állami Vízellátási Intézet (Netherlands Governemení Institute for Water Supply) osztályvezetője. Hollandia vízépítéséről és részben vízgazdálkodásáról a Vízügyi Kozlemények-ben már az 1959/41 füzetben Ihrig Dénes és Ziegler Károly : Tanulmányúti tapasztalatok Hollandiából és a német Rajna árvédelmércl és az 1964/2. füzeiben Tavy Lajos: A holland Delta-Terv munkái címen jelent meg ismertetés. Szerző, aki a holland vízgazdálkodásnak kutatási vonalon egyik kiváló munkása, összefoglalásában mély bepillantást ad a holland vízgazdálkodási tervezés adottságaiba, nehézségeibe és a megoldások tudományos munkáiba is.