Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Közlemények

140 Könyvismertetés az áteresztőképességi együttható függvényében vázoló 119. ábra (ezt az utóbbit a 2. ábrán mi is bemutatjuk). Igen gazdag a szivattyúzási számpélda-anyag. Ennél a fejezetnél is csak egy helyen tennénk észrevételt. Egy következő kiadást a vákuumkutaknak, a Vízgazdálkodási Tanszéken folytatott beható kísérletek során kialakult, új szemléletével lehetne kiegészíteni. A VII. fejezetben Markó Iván a közutak, vasúti pályatestek, repülőterek és a rendezett terepek víztelenítési alapelemeit és gyakorlati megoldásait mutatja be, igen gazdag ábra-anyaggal. Különösen érdekes a vízépítő mérnök számára ebben a fejezetben a repülőterek víztelenítésének megoldása. Teljesen egyetértünk a szerző következő jelentős megállapításával: ,,A repülőterek víztelenítését ma már korszerűen a mezőgazdasági alagcsövezés és a városi csatornázás közötti határfeladatként kell kezelni, és súlyos hibát követ el a tervező, ha ezt a kérdést nem a repülőterekre kidolgozott számítási módszerekkel, vagy szemi-empiriákkal oldja meg". Különben itt tárgyalja kissé elrejtve a talajcsövezés kérdéseit. Érdekes még részünkre a telephelyek tereprendezésének és víztelenítésének tárgyalásmódja és a közreadott, részben többszínnyomású ábraanyag is. A zárt csatornákkal való víztelenítés tárgyalása során a szerző szép fényképeket közöl a vasbeton dongaelemek előregyártásáról és építéséről. Ebben a fejezetben a Kiadó néhány ábránál (174 — 176. és 180. ábra) nagyobb méretet engedhetett volna. Néhány érdekes ábra nem hasznosítható eléggé, túlságosan kicsinyek. A V

III. fejezetben a szerzők átfogóan vázolják a közlekedési pályák fagyvédelmét, a meteorológiai adottságokat, a talaj fagyásának különböző formáit, a fagy- és olvadási károkat, ezek fellépésének kritériumait és a védekezési módokat. A IX. fejezetben Marko Iván mérnöki biológiai ismereteket ad. Foglalkozik a növényzettel való biztosítás alapelveivel, a földmű és a part biológiai védelmével, a földmű nyers felületének termővé tételével, a repülőterek gyeptakarójának létesítésével és fenntartásával, a víztartó földművek gyepesítésével és az élő nádsáv védelmével, a védőréteges füvesítéssel, a rőzseművekkel, a tájrendezéssel és fásítás tervezésével, az erdő és a földmű kapcsolatával, végül a növényzet telepítésével kopárokon és lejtőkön. Ez a fejezet rég várt egyszerű, világos összefoglalását nyújtja a rőzseműveknek (csak talán a 321. ábra zsúfolt kissé). Szép képsorozattal tárja elénk a tájrendezés jelentőségét, s részletesen foglalja össze a tájrendezéshez alkalmazható lombfák, fenyőfák, cserjék és sziklanövények tulajdonságait. Érdekesen tárgyalt kérdés itt még a kopárok betelepítése is. A X. fejezetben Kézdi Árpád a földmüvek romlásaira és káros alapváltozásaira mutat rá. A romlások okai, a bevágások romlásai, a töltések romlásai és a terepmozgások a fejezet egyes részeit jelentik. Ennek a fejezetnek elsősorban a fényképanyaga említendő meg. Tudományos érdekességű a képanyagnak 339. képe, amely finoman mutatja be a védtelen finomhomok-bevágás rézsűjén a szél hatására kialakuló barázdákat. Igen világos a földművek romlását előidéző hatásoknak, valamint a terepmozgásoknak a tárgyalása is. A könyvet a hatósági és egyéb előírások, irodalomjegyzék, név- és tárgymutató egészíti ki. A könyv kiállítása a Műszaki Könyvkiadót dicséri. A „Földművek védelme és víztelenítése" című könyv második kötetére is büszkék lehetnek írói.