Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)
1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás
84 Szebellédy Lászlóné hőmérsékletét emelik és ezáltal megváltoztatják a vízi életkörülményeket, valamint a mindinkább fontossá váló rádióaktív szennyezőanyagakat, amelyek a víz szennyeződésén túlmenően koncentrálódhatnak a vízben élő növényi és állati szervezetekben. Bár nálunk ez idő szerint még nem okoz problémát, meg kell említenünk — megelőzés céljából — a külföldi irodalom alapján, hogy a mezőgazdaság fejlődése is hozzájárulhat a vizek természetes viszonyainak megváltoztatásához. Az egyre nagyobb mértékben felhasznált műtrágyák, élősdi irtószerek és gyomirtók többnyire kedvezőtlenül befolyásolják a csurgalékvizek kémiai összetételét. 3. Természetes vizek minőségének védelme Az eddig vázlatszerűen elmondottakból is következik, hogy sűrűn lakott és iparosított területen pusztán szennyvíztisztítással nem lehet gazdaságosan célt érni és a különböző vízhasznosítók igényének megfelelő vízminőséget biztosítani. A vízvédelem már az ipartelepeken belül kezdődik. A gyártási folyamatokhoz használt, sokszor oldószerként szereplő víz az üzemből elfolyó vizek közül a legszennyezettebb, ezeknek tisztítása a legnehezebb, legköltségesebb feladat. Elsőrendű szükségesség olyan technológiák kialakítása, amelyeknél lehetőleg kevés és kevéssé szennyezett víz keletkezik. Megvizsgálandó egyes iparágakban, hogy az oldószerként szereplő víz nem helyettesíthető-e más, olcsóbban tisztítható, visszanyerhető oldószerrel. Fokozott gondot kell fordítani a technológiai vizekből kinyerhető anyagokra, különösen ha a szennyvízkezelés költségei csökkenthetők a kitermelt anyagok értékesítésével. Ismerni és állandóan ellenőrizni kell a vízfolyások állapotát. A vízben végbemenő öntisztulás igen komplikált folyamat, amelyet sok hidrometeorológiai tényező determinál. Éppen ezért sokféle módon lehet a vízfolyást segíteni, hogy megbirkózzék a szennyeződésekkel. Ezek közé tartozik a felszíni vizek mesterséges levegőztetése, amellyel állandóan vagy időszakosan dúsítják a víz szennyeződés következtében elhasználódott oxigéntartalmát. A vízfolyások minőségi szempontból történő szabályozása a lefolyási viszonyok megjavításával, a tározás különböző módjai részben a szennyvíz visszatartása és szakaszos levezetése nagyvíz idején, részben a tavaszi csapadékvíz visszatartása és kisvizek idején hígítóvízként való hasznosítása. Ez utóbbi megoldást alkalmazza sok esetben a szomszédos Csehszlovákia is. A völgyzárógátak további kiépítésében látják az egyetlen megoldást a már említett Ruhr-vidéken is, ahol a tározókban bekövetkező iszapülepedést és vízminőség javulást is számításba veszik. Itt kell megemlítenünk a szennyvízöntözést, amelynél a szennyezőanyagoknak a befogadótól való teljes távoltartása mellett a mezőgazdaságban jelentkezik a trágyát helyettesítő szennyvíz termésnövelő hatása. A komplex minőségi vízgazdálkodásnak tehát ki kell terjednie az egész vízrendszerre és az egész környezet összefüggéseit figyelembe kell vennie. Bele tartozik ebbe az üzemek telephelyének kiválasztása és a különböző vízhasználatok tervszerű elhelyezése is. Az elhelyezések során azonban tekintettel kell lenni arra is, hogy a rendelkezésre álló vizeket az egyes igényeknek megfelelően elő kell készíteni, ami ugyanúgy költséget jelent, mint a szennyezett víz kezelése. Miután mindezek a termelés költségeit növelik, fontos azokat minél alacsonyabb szinten tartani. Az ipari és ivóvízellátás helyes minőségi vízgazdálkodásának tehát figyelembe kell