Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

60 Péter Gábor a) Gazdaságossági számítások jelentősége az ipari vízgazdálkodásban Az ipari üzemek legegyszerűbb vízellátása esetében sem nélkülözhetjük a gazdaságossági számításokat (pl. gazdaságos csőátmérő megválasztása). Két vagy több változat között a legmegfelelőbbet gazdaságossági számításokkal lehet kiválasztani. Rendkívül nagy szerepe van a gazdaságossági számításoknak, ha többszöri vízfelhasználás, szerteágazó megoldási lehetőségek kerülnek szóba. Az ipari vízgazdálkodás kiterjed minden tevékenységre: a vízbeszerzéstől, a sokrétű üzemi felhasználáson keresztül a befogadóba bocsátásig. A gazdaságossági számításokra az ipari vízgazdálkodás teljes területén szükség van. A gazdaságossági számítások a vízhasznosítás bonyolult összefüggéseiben és gazdasági értékelésében nyújtanak segítséget. Különösképpen érzékeny e tekintetben az ipar, ahol a víz segédanyag lévén, a vízköltségek kedvezőtlen alakulása a termeivényben is érezteti hatását. b) Ipari vízgazdálkodás gazdaságossági számítása és az ott használt legfőbb mutatók Az ipari beruházások vízgazdálkodási létesítményeinek tervezésénél a gazdasági vizsgálatokat általában két fő irányban végezzük el: a) műszaki megoldások változatainak gazdaságossági összehasonlítása, b) beruházások visszatérülésének megállapítása. Hazai viszonylatban jelenleg az ún. rentabilitási elven alapuló módszert alkalmazzák, ahol a folyó beruházásokat és a jövőben fellépő üzemköltségeket hasonlítják össze. Az évi üzemköltségek (Ü

év

j) a közvetlen üzemi költségekből [energia, munkabér, szoc. teher, vegyszer költség stb. (Ü

k)], és az amortizációs leírási költségekből (n • JË/100) adódnak: ff _ f f • I n ' É °évi к jQQ > ahol: n a leírás időtartama évben. A beruházások visszatérülés vizsgálatának célja, hogy lehetőleg olyan beruházások kerüljenek megépítésre, melyek rövid idő alatt megtérülnek. A visszatérülési idő megállapítására Hatscheturev képletet szokás alkalmazni: _ Ё

2 Ui—Ut ' A visszatérülés! idő tehát, a beruházási költségek (É

2 és É

1) és az üzemi költségek (Ü

1 és Ü

2) különbségének a hányadosa. A gazdaságossági számításainkhoz használatos legfontosabb mutatók: az önköltség, a beruházási és az üzemeltetési mutatók. Az önköltséget a leírási kulcsok figyelembevételével általában a beruházott létesítmény természetes elhasználódása, élettartama alapján számítják. A változatok elbírálásakor s általában kommunális beruházásoknál ez a célnak meg is felel. Az ipari üzemekkel kapcsolatos vízgazdálkodási létesítmények vízönköltségét az ipari jelleggel változó és rendeletileg előírt leírási kulccsal számítják. Az amortizációs költségeket ilyenkor kamatmentesen veszik figyelembe.