Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

54 Bolberitz Károly engedett vízmennyiségeket. Ezek felszerelése után a vízfogyasztás 30%-kal csökkent [51]. Egy nagy felületkikészítő üzemben átvizsgálták az egész vízgazdálkodást. Ennek során a következő eredményeket érték el. Minden vízfogyasztást mérnek. Az elhasznált üzemi vizeket kertöntözésre használják, amivel évi 14 500 dollárt takarítanak meg. Az öblítő vizeknél szintén a vezetőképesség mérésével és szolenoid csapok alkalmazásával 37 500 dollár megtakarítás adódott. A fémáruk pácolásakor kapott hulladéksavat a hűtővíz pH-jának beállítására használják fel, amivel 6000 dollár értékű savat takarítanak meg. A foszforsavas és salétromsavas felületkezelő fürdők elhasznált vizét tartálykocsikban műtrágyaként értékesítik. Ez évi 100 000 dollár bevételt jelent, emellett még megtakarítják azt az évi 15 000 dollárt, amibe azelőtt a savsemlegesítéshez szükséges mész került. A még megmaradó savak semlegesítésére egy közeli acetiléngyár hulladék-mésziszapját veszik át, melynek ára a mész árának csupán y

3-a. A megtakarítás 24 000 dollár. A még kisebb megtakarításokkal együtt az egyszeri racionalizálás során évi 197 000 dollár megtakarítást sikerült elérni [52]. 8. A vízgazdálkodás ellenőrzése Akármilyen helyesen történt is a technológia, a berendezések megválasztása a vízgazdálkodás szempontjából, a takarékos vízfelhasználásnak legnélkülözhetetlenebb tényezője az ipartelepeken a megfelelő ellenőrzés kiépítése. Ennek két előfeltétele van : 1. A vízfogyasztás állandó mérése az összes fontosabb felhasználási pontokon, 2. megfelelő áttekintés biztosítása a felhasznált vizekről és a keletkező szennyvizekről. Az első feltétel vízmérő és regisztráló szerkezetek segítségével könnyen megvalósítható. Azt, hogy milyen eredményeket lehet ezen a téren elérni, csupán egy igen meggyőző példával kívánom illusztrálni. Az USA-beli Solvay-gyárban, főleg a szennyvizek tisztítása érdekében, nagyarányú vizsgálatokat végeztek. Erre a célra külön laboratóriumot állítottak fel és több személyt alkalmaztak, akik folyamatos méréseket és vizsgálatokat végeztek. A szennyvizek tisztítására irányuló kutató munka ugyan nem hozott sok eredményt, de abban a pillanatban, amikor az üzemekben a mérések megkezdődtek, a gyár vízfogyasztása zuhanásszerűen mintegy 30%-kal csökkent. Az áttekintés megszerzésére nyilvántartásokat kell felfektetni az összes fogyasztási helyekről, a felhasznált vízmennyiségekről, ezek minőségéről, a keletkező szennyvizek mennyiségéről és szennyezettségéről. Nagyon megkönnyíti az áttekintést, ha a gyár vízgazdálkodásáról diagramot készítünk, mely az összes fontosabb adatokat feltünteti. Ilyen diagramok összeállítására tettem javaslatot egy régebbi közleményemben [53]. Ezen a diagramon a napi vízfogyasztás mennyiségét, vagy a termékegységre vonatkozó vízfogyasztás mennyiségét az alkalmazott sávok szélessége érzékelteti. A vizek és szennyvizek minőségét a sávok színe, vagy sraffozása mutatja. A hőmérsékletet színes, vagy sűrített vonalozás tünteti fel. Meg kell jelölni ezenkívül a diagramon az üzembe jutó vizek származását, a felhasználási helyeket és a szennyvizek elhelyezését. Az 5. ábra egy hazai üzemelő cukorgyár vízgazdálkodását mutatja be. A vízgazdálkodási diagramot vizsgálva megállapíthatjuk, hogy bár az üzem igyekszik a vízzel helyesen gazdálkodni és az elhasznált vizeket kevésbé igényes célokra