Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

32 Dégen Imre lakosság jelenlegi 50%-os arányát pedig 70%-ra. 1980-ra a városi lakosok száma a jelenlegi 4 170 000 főről mintegy 6 330 000 főre emelkedik. A 148 kiemelt településen lakó 770 ezer lakost közműves ivóvízzel, az 54 nagyközség 800 ezer lakosát pedig részben vízművel, részben törpevízművel tervezzük ellátni. A kisebb községekben élő kereken 3,4 millió lakos részére pedig törpevízműves, illetve közkutas ivóvízellátást irányoz elő a vízellátás távlati terve. A falusi lakosság vízvezetékkel való ellátását elősegíti a faluvillamosítás közelmúltban történt befejezése, ami a víz olcsó energiával való szállításának lehetőségeit is megteremtette. A települések, lakótelepek vízgazdálkodási üzemeinek kiépítése előjeltétele az általános településfejlesztésnek, a lakásépítésnek, az ipartelepítésnek, a közintézmények elhelyezésének és ezek megkövetelik mind a vízművek, mind a csatornaművek egyidejű megépítését. A múltból örökölt elmaradott állapot miatt, kényszerű megalkuvás, hogy terveink a vízellátás és a csatornázás foka közötti aránytalanság lényeges csökkentését irányozzák ugyan elő, de a csatornázási ellátottság még 1980-ban is alatta marad a közműves vízellátottságnak. A vízellátási és csatornázási beruházások egymáshoz viszonyított aránya a korábbi évek 8—20%-os mértékéhez képest a II. ötéves terv során kedvezőbben alakul és 50—50%-os részesedési arányt ér el. Ez az arány a további tervévekben a csatornázás javára még kedvezőbben alakul, de a 20 éves terv végére a magas költségek miatt még mindig csak 55%-os csatornázási ellátottsággal kell megelégednünk. Igaz ugyan, hogy erre az időre a csatornaművek szerves részét képező, vízkincsünk védelme szempontjából nagy fontosságú korszerű városi szennyvíztisztító telepek kiépülnek és a jelenlegi 1,1 millió m

3/nap és a jövőben várható 2 millió m

3/nap városi szennyvízmennyiség gazdaságosan elérhető mértékű tisztításával lényegesen mentesítjük vízfolyásainkat a szennyvízterheléstől. VI. A TERÜLETI GAZDASÁGI TERVEZÉS, A REGIONÁLIS TERVEZÉS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁS A vízgazdálkodás sajátosságainak vizsgálata tükrözi a földrajzi környezet és a társadalom anyagi életének kapcsolatát. A vízgazdálkodás fejlődése, helyzetének és célkitűzéseinek elemzése szorosan összefügg a természeti környezet, de ugyanakkor a társadalmi, gazdasági kapcsolatok változásával, fejlődésével is. A társadalmi munkamegosztás nemcsak ágazati, hanem területi munkamegosztás is. Éppen ezen keresztül realizálódik a társadalom és a természetföldrajzi környezet kapcsolata. Ebből következik, hogy a vízgazdálkodásnak — mint a természetföldrajzi környezettel és a társadalom életével, mozgásával sokoldalú kapcsolatban álló tevékenységnek — tervezése szorosan kapcsolódik a népgazdasági területi tervezéshez és a regionális tervezéshez. A területi munkamegosztás gazdaságilag összefüggő, meghatározott proiilú és a többi területi egységtől eltérő gazdasági körzeteket, rajonokat alakít ki, amelyek a területi munkamegosztás egységeiül szolgálnak. Az ország különböző szempontok szerint (közigazgatási, gazdasági tervezési, regionális tervezési, vízgazdálkodási) kialakított területi egységeinek, körzeteinek bontását mutatja a 7. ábra.