Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)
3. füzet - II. Hernády Alajos-Starosolszky Ödön: A tiszalöki vízlépcső helyszíni ellenőrző vizsgálata
402 Hernády .4.—Starosolszky Ö. A vízsebességek változása elsősorban az alvízben jelentős. Az elképzelhető maximális középsebesség az, amely a legkisebb vízhozamnak megfelelő keresztszelvényterületen a csúcsvízhozamnál alakul ki. Azonban az alvízi meder, áramlási és sebességeloszlási viszonyok függvényében a gyakorlatban ennél jóval nagyobb pontbeli sebességek és erős pulzáció alakulhat ki. Mindezek a jelenségek igen kényes hatásokat idézhetnek elő: a) a heves és nagymérvű vízállásváltozások partomlásokat okozhatnak, b) a nagy sebességek a mederben kimosást okozhatnak, illetve egyes helyeken növelik a hordalékvándorlást, c) a hírtelen vízállás és vízhozam változások más műtárgyakra (duzzasztók, szivattyútelepek, vízkivételek) kedvezőtlenek lehetnek. d) a hírtelen sebességnövekedés és az esetleges lökéshullám a hajózást és kompjáratokat veszélyezteti, a vonóerőszükséglet felfelé haladtukban megnő. (Megkell azonban jegyezni, hogy egyes gázlós szakaszokon a rövid ideig tartó hullámok kedvezőek lehetnek, mert a hajók tartalmuk alatt átsurranhatnak, e) jeges viszonyok között a hirtelen változások hatására az alvízen a jég hol megindul, hol megáll, a felvízen pedig esetleg megrepedezik, és ennek hatására a jégtakaró vastagodik A fenti említett jelenségek vizsgálatára — elsősorban a tervezett magyarországi vízerőművekre vonatkozó tapasztalatszerzés és adatgyűjtés céljából — Tiszalökön kiterjedt helyszíni vizsgálatokat végeztünk, amelyek célja elsősorban a vízállás és sebességváltozások megfigyelése volt. A csúcsüzem lehetőségeit elsősorban a vízfolyás hidrológiai adottságai döntik el. A hidrológiai vizsgálatok alapkérdése, hogy mi az összefüggés egy adott időpontban a folyón érkező természetes Q n vízhozam, a csúcsüzem során leeresztett Q c s vízhozam, a csúcsüzemet követő vízpótlás során tovább eresztett Q a vízhozam, továbbá a csúcsüzem és a vízpótlás időszakának hossza között. A vízerőmű duzzasztóterére a folytonosság egyenletét felírva Az egyenlet szerint a csúcsüzemben és a követő vízpótlási időszakban lebocsátott vízmennyiségnek egyenlőnek kell lennie a fenti idő alatt a duzzasztótérbe belépő vízmennyiséggel, ha a tározótér egyensúlyát, azaz az üzemvízszintet fenn akarjuk tartani. Az egyenletet rendezve és bevezetve a csúcs időszakára a .df cs> a víz pótlásának időszakára At p jelölést 2. A hidrológiai szempontból lehetséges esúcsüzem ( àt* = Qn — Qp 4t p Öcs -Ön amely összefüggés grafikusan is kifejezhető (25. ábra) Az egyenletből a csúcsvízhozam határértéke Оыь = At p Q„ — Q ± Qn Q n
