Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - VI. Tavy Lajos: A holland Delta-Terv munkái

CSŐVEZETÉKEK ÉS CSATORNÁK TÖRÉSI HELYEINEK FELDERÍTÉSE RADIOAKTÍV IZOTÓPOK SEGÍTSÉGÉVEL Ismerteti: RÁKÓCZI LÁSZLÓ Putman, J. L. S.: Application of Radioisotopes to Leakage and Hydraulics Problems. Water and Power Engineering, 1955/10. Anders, H.: Zur Auffindung von Undichtigkeiten in Wasserleitungen durch Radioizotope Die Wasserwirtschaft, 1959/2. A csővezetékeken és csatornákon keletkező törések és repedések helyének felderítése a legtöbb esetben olyan nehezen, vagy nagy költséggel megoldható feladatot jelent, hogy ha a tömítetlenség kisebb szivárgással jár, de nem veszélyezteti az egész hálózat üzemeltetését, gyakran meg sem kísérlik a sérült szakasz felkutatását. Hosszú idő alatt pedig a viszonylag kisméretű repedéseken is tetemes vízveszteség lép fel, mely egy nagyobb város viszonylatában már jelentős kiesést jelent, emellett a legkülönbözőbb további zavaroknak lehet forrása. Az újonnan fektetett vezetékeket ugyan szakaszosan nyomáspróbának vetik alá, a munkaárok betemetése előtt, de ez nem nyújt teljes biztosítékot a vezeték épségét illetően, mert az esetleges kisebb szivárgások szemmel alig, vagy egyáltalán nem vehetők észre. A vizuális vizsgálat megbízhatatlanságát növeli, hogy a kiszivárgó víz a cső alatt gyűlik össze és így felderítése nehézkes. Városi vízvezéték esetében az új csővezeték betemetése az esetek túlnyomó többségében sürgős feladatot jelent az útburkolat, illetve a forgalom mielőbbi helyreállítása szempontjából. Ez az oka annak, hogy a kisebb szivárgásokból eredő kellemetlenségek leginkább akkor jelentkeznek, miután az új csőszakasz üzemszerűen használatba vették. A betemetett csővezetékek törési helyeinek-megállapítása még nehezebb. Ha nincs jól látható nedves folt a talaj felszínén — és a legtöbb esetben ez a helyzet — a gyanús csőszakaszt teljes egészében ki kell bontani és átvizsgálni. Ez a módszer igen költséges és hosszadalmas, emellett a munkahely gátolja a közlekedést. A radioaktív nyomjelzők alkalmazása ezen a téren is nagy lépést jelent előre és új lehetőségeket kínál. Üjonnan fektetett csővezetékek esetén, ahol a tömítetlenségek rendszerint a csatlakozásoknál állnak elő és ahol kismértékű szivárgásra lehet számítani, az úgynevezett sztatikus módszert alkalmazzák [1]. Régóta földben levő, korrodált vezetékek esetén és minden olyan esetben, ahol nagymértékű elfolyás valószínű, az úgynevezett átfolyásos eljárást használják [1]. aj A sztatikus módszernél а vizsgált csőszakasz végeit le kell zárni. Ennek módja a vezeték átmérőjétől és anyagától függ. Vízvezetéki nyomócsövek esetén a kérdéses szakaszt határoló tolózárakat lezárják és radioaktív oldatot a tűzcsapokon, ill. nyílt munkagödörben fekvő cső esetén tetszőleges helyen létesített furaton keresztül juttatják a csővezetékbe. A tolózárakkal való lezárás természetesen jól záró tolózárak jelenlétét tételezi fel. Abban az esetben, ha ezek tömítetlenségeivel kell számolnunk, ajánlatos a vizsgált csőszakasz előtt és után még egy-egy csőszakaszt lezárni tolózárakkal. Ha a tolózárak olyan mértékben áteresztőek, hogy egészségügyi szempontból ez az eljárás sem engedhető meg, nem marad más hátra, mint a szakaszvégek vakperemmel, vagy kitámasztással biztosított dugós lezárása. Ezeket a lezárási módokat kell alkalmazni különben minden olyan elágazásnál is, melyeken nincs tolózár.