Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - V. Entz Béla: Tanulmányok a Balaton jegének megismeréséhez

2S2 Entz Béla gyakran megtörnek és néhány cm-rel, de esetleg egy-két m-rel odébb, előző irányukkal párhuzamosan folytatódnak. Lehetséges, hogy a repedések a jégpáncél egész vastagságában megtalálhatók, gyakran azonban csak a felső jégréteget szelik át, jeléül annak, hogy a repedés kialakulása után a jég tovább vastagodott. Az is előfordul, hogy csupán a jégpáncél alsó rétegében fut egy-egy repedés, amiből a jég vízszintes rétegzettségére lehet következtetni. Ez különösen akkor fordul elő, ha a felszínre hullott hó megolvad, majd a hólé jéggé fagy. Meg kell jegyeznünk, hogy a nagyszámú repedés kialakulása különösen hómentes jégfelületen gyakori. Hófedte jégpáncél esetén igazi durrogás alig figyelhető meg és ha mégis előfordul, csak halk tompa büffenő hang kíséri. A Cholnoky-féle jellegzetes repedésvonalak mentén találjuk az igazi rianásokat, ahol a fő repedésvonalat gyakran két, három, vagy több mellékrepedésvonal kíséri. Ezeket számos kisebb-nagyobb repedés köti össze egymással. E keresztülkasul repedezett területen szinte állandóan mozog a jég. Ezért a rajtuk való átkelés mindig nagy körültekintést igényel (18. ábra). Az eddigiekből önként felmerül az a gondolat, hogy vajon e jelenségek nem azonos jellegűek-e a föld mélyében lejátszódó kéregmozgásokkal? [2]. E jelenségeket a kéregmozgások tanulmányozásánál talán modellkísérletként lehetne felhasználni. Bár e lehetőség igen kézenfekvő és felhasználása igen hasznosnak tűnik, mégis bizonyára csak nagy óvatossággal szabad belőle következtetéseket levonni, hiszen itt homogén közegről, ott pedig különböző ásványi elemekből felépült kőzetekről van szó. Az összehasonlítás lehetősége azonban mindenesetre fennáll és megfelelően értékelve a megfigyelések ilyen vonatkozásban is talán hasznosíthatók lehetnek. Összefoglalás 1. A szél hatására összetöredező jégtáblák nagysága és a jég vastagsága közt egyenes arányú összefüggés tapasztalható. A szélmozgatta jégmező párhuzamos pásztákra hasad szét, melyek különböző mélységben hatolhatnak előre a szomszédos jégtáblára vagy a partra. 2. Az acélos jégen a repedéseket éles, az olvadó jégen tompa hang kíséri. A hang magassága a jég vastagságával arányos. Vékony jég magas, csilingelő hangot, vastag jég mély, csattanó hangot ad. A hang erőssége a jég vastagságától és a repedés tovaterjedési sebességétől függ. 3. A repedések jellege (alakja) függ a jég vastagságától. A repedések tovaterjedési sebessége függ a jégben fellépő feszülés nagyságának és a repedést kiváltó hatásának a viszonyaitól. 4. Az olvadó jégfelületen a karr-jelenséghez igen hasonló formációk keletkeznek. A nyelőkéken lefolyik a víz, viszont nyomás hatására e nyüásokon mindenfelé •szökőkútszerűen tör fel a víz. 5. A jégpáncélt átszelő repedések vagy laposak, szalagszerűek, a jég felületére merőlegesek, vagy pedig csavarodottak, mintegy kagylós törések láncolatából állnak. 6. A megfigyelt jelenségek a legélesebben az egységesen befagyott tükörjég felületén figyelhetők meg. lia a jégpáncél szeles időben képződik, vagy a jeget hó borítja, a jelenségek mintegy elmosódnak.