Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)
2. füzet - III. Kovács György: Öntözőcsatornák szabad szivárgásának hidraulikai jellemzése
Öntözőcsatornák szabad szivárgása, 241 veszteség (2Q 0 lásd [24]), a talajvíz visszaduzzad, miközben a veszteség fokozatosan csökken (8/a ábra). Ellenkező esetben kisebb talajvízidomb keletkezik és az öntözőcsatorna közvetlen környezetére továbbra is a szabad szivárgás lesz jellemző, tehát a Q cértéket közelítően állandó veszteségnek tekinthetjük ( 8/b. ábra ). 4. A talajfizikai jellemzők felvétele A tanulmány előző fejezeteiben részletes elméleti fejtegetések alapján olyan összefüggéseket vezettünk le, amelyek egyszerű szerkezetük miatt alkalmasak a tömeges gyakorlati számítások elvégzésére. Egyetlen kérdést hagytunk még nyitva, azt, hogy adott feladat megoldása során hogyan válasszuk meg azokat a talajfizikai jellemzőket, amelyek a képletekben szerepelnek, éspedig a szivárgási tényezőt és a kapilláris szívást. Mint ismeretes, a szivárgási tényező háromfázisú talajban kisebb, mint telített rétegben. Averjanov, Irmay és többen mások [2, 11] egymástól lényegesen nem különböző összefüggéseket adnak a háromfázisú talaj szivárgási tényezőjének meghatározására. Mi a továbbiakban az egyszerűbb kezelhetőség miatt Irmay képletét használjuk, ez azonban a végeredmény alakulását nem befolyásolja. Ezek szerint a keresett szivárgási tényező a telített talaj tényezőjének (k 0) és egy egységnél kisebb tényezőnek a szorzata. Ez utóbbi a térfogatra vonatkoztatott nedvességtartalom (c) és a hézagtérfogat (n) hányadosaként számítható telítettségi tényezőtől (s) függ. к — 1- so) 3 ofi 0 (1—s„) 3 ahol s a vizsgált talaj, s 0 pedig a kötött víztartalom értékig kiszáradt talaj telítettségi tényezője. Ezek szerint tehát a telítődési folyamatnak nedves talajban gyorsabban kellene végbemennie, mint szárazban. Ezzel szemben a kísérletek során ennek ellenkezője figyelhető meg, amint erre Karádi és Orlóczy rámutatnak [16]. Véleményünk szerint ennek oka az, hogy a telítődés során csökken a talaj kapilláris szívóképessége és a két ellentétes hatás alakítja ki végeredményben a szivárgási sebességet. A kapilláris jelenségek tanulmányozásával kapcsolatosan lefolytatott kísérletek azt mutatják, hogy a szabad vízfelszíntől felfelé haladva, a szükséges kapilláris emelés mértékének növekedésével csökken a talaj relatív nedvességtartalma. Amint Rétháti tanulmányában részletesen kifejti, az összefüggést jellemző kapcsolati görbe a valószínűségi integrálgörbéhez hasonló. Mostani — csak minőségi kapcsolatokat kereső — vizsgálatunkban azonban, az б kísérleti méréseinek eredményeit is figyelembe véve. úgy véljük, elégséges durva közelítésként az összefüggést lineárisnak tekintenünk. Ekkor, ha a súlyszázalékokra vonatkoztatott adatokból számított relatív nedvességtartalom helyett a térfogatszázalékban adott értékekből meghatározott telítettségi tényezőt használjuk, a kapilláris szívást a következő összefüggésből számíthatjuk : h k = h k i-(h k-h k t)i=^ 27. I On
