Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - II. Aldobolyi Nagy Miklós-Gulácsi János: Hévízgazdálkodási kérdések a Dél-Alföldön

216 Aldobolyi Nagy Ai.—Gulácsi I. Korábban a Dél-Alföldün a létesítendő melegház méreteit kellett alapul venni a fűtőberendezés megtervezéséhez. Hévizes fűtés alkalmazásával viszont alapadat a korszerű mélyfúrású termálkút vizéből maximálisan hasznosítható kalóriamennyiség. Az egyes tökéletesedő, szabványméretű és előre gyártott melegházi egységek alkalmazásával a rendelkezésre álló kalóriamennyiség gyakorlatilag teljesen kiaknázható. Természetesen itt is előbb a termálkutat kell elkészíteni, hogy a bizonyos idő múlva egyensúlyba jutó forróvíz mennyiségre kellő méretekben lehessen megtervezni, majd megépíteni a melegházi üzemet. Mint említettük, a mezőgazdasági fűtés a hévízhasznosításnak az a fajtája, amellyel — jelenleg — egyetlen lépcsőben maximális hőmennyiség értékesíthető. Ez, valamint a korszerű termálkutak óriási hőenergiája hozza magával, hogy a nagyüzemi termelés a mezőgazdasági hévízhasznosításban is rohamosan tért nyer. A hagyományos fűtőanyaggal üzemet tartó néhány régi száz m

2-es melegházak helyét már egy évtizede az ezres méretek foglalták el, ma pedig már tízezer, sőt több tízezer m

2 alapterületű melegházakat terveznek. Ebben a termelésben a szabadföldivel szemben sokszorosára nő az öntözési vízigény. Minthogy pedig termálvízzel általában nem lehet öntözni a magas sótartalom miatt, lehetőleg felszíni vízkivételű öntözési vízforrásról kell az üzem számára gondoskodni. A Dél-Alföldön—amint ezt a természeti adottságok ismertetésekor már kifejtettük -— éppen a legkedvezőbb hévíz nyerési területen jó lehetőségek vannak felszíni vízkivételre és vízelvezetésre is, de külön előnyként említhető meg, hogy ezen a területen a termálvíz hőenergiájával meg lehet valósítani az öntözővíz előmelegítését is. A kommunális fűtés és használati melegvíz céljára történő alkalmazáshoz hasonlóan a mezőgazdasági hévízhasznosítás is erősen idény jellegű: a hideg évszakra korlátozódik. Amíg azonban ott a felhasználatlanul maradó nyári kalóriamennyiség értékesítése teljesen külön üzem szervezését teszi szükségessé, addig a mezőgazdaságban a nyári kalóriafelesleg egy részét jóval kisebb beruházással és lényegében véve azonos üzemen belül lehet kihasználni a terményszárítás és aszalás technológiai megoldásával. a) Kertészet és primőrtermesztés A hajtatókertészetben a hévizet hollandi ágyak, szaporító és termesztő házak, valamint blokkházak fűtésére hasznosítják. A telepelrendezést az üvegfelület megoszlásában ma a következőképpen tervezik: szaporító házak 10—15%, termesztő házak 15—20%, különböző ágyak 65—70%. Ezeknek a termesztő berendezéseknek mind belső légterét, mind pedig talaját hévízzel fűtik. Természetesen ehhez még számolni kell a járulékos épületek hőigényével is. A belső légtér megkívánt hőfoka —15 C° külső hőmérséklet esetén a szaporító házakban +25 C°, a hajtatóházakban pedig +15—20 C°. Legcélszerűbben itt is hőkicserélővel értékesíthetjük a termálvíz fűtőértékét. A fűtővíz zárt rendszerben kering és hőjét fokozatosan veszik fel a szaporító és hajtató házakat, valamint a talajt fűtő berendezések. Légfűtésre bordákkal megnövelt felületű csöveket alkalmaznak, talajfűtésre pedig sima acélcsöveket, amelyeket a külső korrózió kártételeinek meggátlása céljából védőbetonban vezetnek. A fűtéssel összefüggésben kell gondoskodni a felesleges pára eltávolításáról és a szükséges friss levegő adagolásáról. Nagy üvegfelületű melegházakban ven til-