Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)
1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás
Az ipartelepítés vízgazdálkodási kérdései 9 kell lényeges kiindulási alapul elfogadnunk, amelyek során a vizet, mint a termék szet termékét bevonjuk a termelésbe és a fogyasztásba, összekötjük a társadalmi termelési folyamattal. Ebben a vonatkozásban döntőek azok a folyamatok, amelyek segítségével a vizet — térbeli elhelyezkedésének, mozgásának, mennyiségi és minőségi tulajdonságainak megváltoztatásával — a társadalmi szükségleteknek megfelelően hasznosíthatóvá tesszük és elhárítjuk káros hatásait. Ezek a tényezők határozzák meg a népgazdaság vízigényének kielégítéséhez szükséges társadalmi ráfordításokat is. Ebben a vonatkozásban a leglényegesebb elemek a következők : a vízkészletek feltártsága, a vízkészletek és a vízfelhasználás térbeli elhelyezkedése, továbbá a vízgazdálkodás termelő folyamatai, a vízkitermelés módja, a vízelőkészítés joggal vízfeldolgozásnak nevezhető technológiai folyamata, a vízfelhasználás mértéke, vízminőségi igények, továbbá az a befolyás, amit a felhasznált víz a felszíni és felszínalatti vizek állapotára gyakorol. A vízgazdálkodás termelő folyamatai közgazdasági jellegüket tekintve rokon természetűek a kitermelő iparral, illetőleg a feldolgozó iparral. Mikor a vizet, mint a természet termékét kitermeljük, ez a művelet azonos közgazdasági kategóriába tartozik, mint a kitermelő iparoké, melyeknek tevékenysége arra irányul, hogy a természetadta javakat — a földben levő szenet, ércet, kőolajat — a természetből kinyerjék. A vízgazdálkodásnak ezek a termelőfolyamatai hasonlóak az érc-, vagy az olajbányászathoz. Amikor pedig a vizet a társadalmi szükségletek számára hasznosíthatóvá tesszük, átalakítjuk, megváltoztatjuk fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait, olyan termelési műveletet végzünk, mely közgazdasági jellegét tekintve hasonló a feldolgozó iparokéhoz, pl. a kohászathoz, vagy a kőolajfinomításhoz. A vízgazdálkodással összefüggő műszaki tevékenységben az építésnek lényeges szerepe van, de az a körülmény, hogy a víz kitermelésére és feldolgozására építési anyagokat és szerkezeteket is felhasználnak, éppen úgy nem determinálja elsődlegesen a vízgazdálkodással összefüggő műszaki tevékenység jellegét, mint ahogy az olajbányászatnak és olajfinomításnak, vagy az ércbányászatnak és kohászatnak sem elsődleges meghatározója, hogy gépi berendezések mellett építési szerkezetek [is felhasználásra kerülnek a természeti kincsek kinyerésénél és feldolgozásánál. A víz kitermeléséhez és feldolgozásához szükséges társadalmi ráfordítások nagyságát mutatja, hogy a települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemeinek összes állóeszköz állománya kereken 13,5 milliárdot tesz ki, melyből a lakótelepi víz- és csatornaművek állóeszközértéke 9 milliárd forintra becsülhető. A vízkitermelés és szennyvíztisztítás évi költségei 1,3 milliárd forintot tesznek ki, amelyben nem foglaltatnak benne az üzemen belüli vízfelhasználás, a víz üzemi szétosztásának, visszaforgatásának és különleges minőségi kezelésének költségei. Lakótelepülések vízellátási és csatornázási költségei a lakásépítési beruházások 10— 12%-át, vízszerzési, vagy szennyvízelhelyezési nehézségek esetén 20—25%-át teszik ki. Egy köbméter ipari víz beszerzésének átlagos költsége — a villamosenergiaipar nélkül — 0,54 Ft, de kedvezőtlen esetekben 2—3 Ft-ot is kitehet. Közüzemi vízműveknél kedvező vízbeszerzési adottságok esetén 0,73 Ft/m 3, kedvezőtlen adottságok esetén a 3 Ft/m 3-t is meghaladhatja. A szennyvíztisztítás költségei átlagosan 0,60 Ft/m 3-re tehetők. A vízigények növekedésével a víz beszerzésének helye, hasonlóan az energiához, a felhasználás helyétől távolabb helyezkedik el. Ez természetesen nem jelenti
