Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)
2. füzet - I. Kresser, Werner: A lefolyás hosszúidejű előrejelzése különféle módszerekkel és az eredmények összehasonlítása
194 Kresser, Werner folyamán szándékozunk pótolni. A végeredményen, vagyis az interpoláció és az előrejelzés jóságán azonban — amint egy rövidebb szakaszra elvégzett vizsgálatunk bebizonyította — ez már alig változtatna. Ha végül összehasonlítjuk ezeknek a hosszadalmas számításoknak az eredményét, vagyis a kapott vonalat az eredeti értéksorral (6. ábra), látjuk, hogy sajnos nincsenek kielégítő összhangban, sőt egyes szakaszaik határozottan ellentmondók. Sőt a későbbiekben még rámutatunk majd, hogy az extrapolálás is olyan értékeket ad, amelyek a többi módszer eredményeinek, illetve a számítások óta rendelkezésünkre álló újabb észlelési adatoknak is ellentmondanak. Ezzel talán bebizonyítottuk, hogy a periodogram számítással járó óriási munka jogosultsága semmiképpen sem igazolható, és nincs arányban az előrejelzés jóságával. Vagy 7. ábra. A Duna stein-kremsi évi középvízhozamainak 7 éves átkaroló közepei Рис. 7. Среднегодовые расходы р. Дунай в сечении Штеин-Крсмс за 7 лет Fig. 7. Moyennes enveloppantes de 7 ans des débits annuels moyens du Danube à Slein-Krems legalábbis megsértjük vele a technikának egyik alaptételét, ti. a ráfordítás és az eredmény közti ésszerű arány követelményét. A következő eljárás a simítás volt, amelyet STREIFF már 1926-ban használt a Penobscot River-re vonatkozó hosszúidejű előrejelzéseiben és amellyel később WALLÉN dolgozott, ill. KESSLITZ készítette a Murára vonatkozó előrejelzéseit. Többszöri, egymást követő simítással aránylag könnyen ki lehet emelni és fokozatosan kiküszöbölni az uralkodó hullámokat. Amplitúdójúk az expektanciát átlag 2—2,5-szörösen haladja meg. Legkisebb a leghosszabb, de azért világosan kimutatható hullámé, és legnagyobb, kb. négyszerese, a 12 éves hullámé. A véletlen fennforgásának a valószínűsége csak 1,13-10~ 7; a 12 éves hullámot 1941-től 9,5 éves váltja fel, melynek amplitúdója már csak az expektancia kétszeresére rúg. Már az egyszerű, 7 éves átkaroló közepek is a 7. ábrán feltüntetett meglepő eredményre vezettek. Látjuk, hogy a középértékek eltérése az időben e-nek valamilyen hatványa szerint növekszik. Ez az érdekes jelenség a p 2 2 hullámnak az utóbbi évtizedekben nagyobb amplitúdójában nyilvánul meg a legjobban (8. ábra). Ha az első két, hosszúidejű lengést az eredeti sorból kivonjuk és a maradékot újból simítjuk, jól kirajzolódó 16 éves hullámot kapunk, majd a továbbiakban a már említett p v, és p 9 5 hullámokhoz jutunk. Végül csupán egy aperiodikus sor marad, amelyben már semmiféle szabályos ingadozást nem lehet kimutatni.
