Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Bogárdi J.—Németh E.: Hidromechanika 183 A bevezetés mellett a könyv három részre tagozódik. A bevezetőben a hidromechanika tárgykörének történeti áttekintése után a szerző felvázolja a hidromechanika problémáit és kutatási módszereit. A folyadékok legfontosabb fizikai tulajdonságainak tárgyalása után a hidromechanika módszereinek keretében megtaláljuk a különböző analógiák hasznosításával kapcsolatos részleteket és bepillantást nyerünk a mechanikai hasonlóság, valamint a dimenzióanalízis elméleti tételeibe is. Az első rész a kinematikával foglalkozik. Az „Alapfogalmak és vizsgálati módszerek" c. fejezetekben az olvasó jó összefoglalását kapja a folyadék mozgásával kapcsolatos fogalmaknak. Külön fejezet ismerteti az örvénymentes és külön fejezet az örvényes mozgások csoportját. Ez a három fejezet elsősorban világos okfejtésével tűnik ki. Szinte iskolapéldája: hogyan kell tanítani, oktatni úgy, hogy egyidejűleg a gyakorló mérnököt és a tudományos kutatót is segítse kézikönyvszerű anyagával. Már ebből az első részből kitűnik, hogy a szerző anyagának ismertetésénél, tételeinek bizonyításánál, megállapításainak igazolásánál a matematika teljes fegyvertárát igénybeveszi. Ez az irányzat végig vonul az egész könyvön anélkül azonban, hogy terhessé válna, vagy csökkentené az áttekinthetőséget. Könyvének második részében dr. Németh Endre az ideális folyadékok dinamikai alaptételeit, majd az örvénymentes-, sík- és térbeli mozgások részleteit tárgyalja. Sok új gondolattal kiegészítve tárgyalja a dinamikai alapegyenleteket, a folyadék energia-tartalmának értelmezését. A magyar irodalomban lalán elsőként mutat rá az Euler-féle integrál és a Bernoulli-tétel időrendi és fejlődéstani kapcsolatára. Rendkívül világosan és egyéni meglátással foglalja össze a konform leképezés tartományának értelmezését, valamint általánosságban a konform leképezés végrehajtásának egyes lépéseit. Ebben a részben már részleteiben is kibontakozik a hidromechanika szoros kapcsolata a vízépítéstan gyakorlati feladataival. Érezni, látni lehet, amint a szerző lépésről lépésre bizonyítja és bemutatja, hogy a hidromechanika elméleti tételei nélkülözhetetlenek a korszerű vízimunkálatok elvégzésénél. A második rész átolvasása után világossá válik, hogy milyen óriási előnyöket rejt az ideális folyadékmozgás törvényeinek felhasználása. A könyv harmadik részét a szerző a viszkózus folyadékokkal kapcsolatos törvényszerűségek tárgyalásának szenteli. A Navier—Stokes-törvény lényegét több oldalról is megvilágítja. A Navier—Stokes-egyenletek megoldását szemléltető példák keretében mutatja be és fokozatosan vezeti az olvasót, és készíti elő a szemcsés talajokban való szivárgó mozgások vizsgálati módszereinek tárgyalására. A szivárgó mozgásokra vonatkozó fejezet kiváló összefoglalása a műtárgyak alatti szivárgásoknak, valamint a földgátakban jelentkező szivárgó mozgások vizsgálatának. Az erre vonatkozó fejezetekben a csatornák és talajcsövek mentén előálló vízcsere kérdéseit, valamint a kutak áramlástani vizsgálatát is megtaláljuk. Külön fejezet foglalkozik a kis viszkozitású folyadékok lamináris áramlásával, a határrétegre vonatkozó vizsgálatokkal is. A kis viszkozitású folyadék turbulens áramlását Reynolds differenciálegyenleteinek levezetése mellett példák keretében tárgyalja. A permanens folyadékmozgást prizmatikus medrekben tárgyalja. Ebben a fejezetben megtaláljuk a permanens egyenletes, valamint a permanens fokozatosan változó mozgásra vonatkozó részleteket is. A nem permanens vízmozgásokat összefoglaló fejezetben a periodikus mozgásokra különösen részletesen kitér a szerző. Itt találjuk meg a végtelen és véges mélységű folyadéktér hullámaival foglalkozó kérdéseket is. Tört határvonalú szivárgási tartományok konform leképezésének kiegészítéseképpen a Hidromechanika c. könyvben külön Függelék foglalkozik az elliptikus integrálok és elliptikus függvények kérdéseivel. A könyv tartalmának az előzőekben adott vázlatos ismertetése mutatja, hogy a szerző a hidromechanikának a vízépítő mérnököt érdeklő szinte valamennyi részletét a megfelelő súllyal ismerteti. Az általános méltatás mellett néhány körülményre még külön is fel kell hívni a figyelmet. A szerző tanulmányának elejétől végéig érvényesítette sajátos egyéni tárgyalásmódját, ami rendkívül szerencsés módon a könyvnek igen értékes újszerűséget