Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Illés Gy.: A Bodensee—Stuttgart-i vízmű 179 kétkamrás medencék, acélbetonszerkezettel, gombafödémes megoldással. Tározók a következő helyeken épültek: Sipplinger Berg 20 000 m

3 Öschingen 15 000 m

3 Liptingen 20 000 m

3 Rohr 25 000 m

3 Zepfenhan 10 000 m

3 Hoche Warte 10 000 m

3 Wessingen 15 000 m

3 Helyi medencék 12 000 m

3 Baden-Württemberg tartomány vízellátásának alakulása a fejiett ipari országok és országrészek jellegzetes mai problémáit tükrözi. A fogyasztók a helyi vízkészletek felhasználása után több tíz, vagy esetleg több száz km-es távvezetékek, regionális művek építésére kényszerülnek. A Bodensee-Stuttgart-i regionális vízmű egyik legjelentősebb európai vízellátó létesítmény, különleges víznyerési megoldással. Jellemzője még a nálunk szokásosnál jóval magasabb tárolótérfogat alkalmazása és ezzel a fokozott üzembiztonság, amelyet csak növel az automatizálás és a távjelzőhálózat. Az építési és üzemelési tapasztalatok hasznos következtetésre nyújthatnak lehetőséget a hazai regionális vízművek kialakításánál (7. ábra). AZ ÁRAPÁLY ERŐMŰVEK SZABÓ ELEK Hozzászólás Muszkalay László: „Árapály erőművek és a csőturbinák alkalmazása Franciaországban" című és a Vízügyi Közlemények 1963/1. füzetében megjelent ismertetéséhez. A tengerpartok lakossága már évszázadokkal ezelőtt gondolkodott arról, hogy a szabályszerű vízszinti ngadozások mellett fellépő óriási erőket — mint amilyen az árapály jelenség — hogyan hasznosíthatná. A francia tengerparton, ahol az európai szárazföld mentén a legnagyobb árapály jelenségek lépnek fel, már a XI. században működtek ún. dagálymalmok, melyeket növényi magvak és gipsz őrlésére használtak. Amíg a legrégibb dagálymalmok csak a dagály alatt tározott és védelmi építmény által visszatartott kifelé áramló víztömeget hasznosították, addig 1713-ban egy Perse nevű ács Dünkirchen mellett olyan telepeket épített, melyek egyformán kihasznállák a dagály és az apály áramlását, tehát kettős működésűek voltak. 1737ben egy Bélidor nevű híres építőmester nagy vízikerék üzembeállításával akarta az árapályt kihasználni, azonban kísérlete nem sikerült. Már 1760-ban tervpályázatot hirdettek Londonban, mely felhívásnak eleget téve, 9 db dagálymalom-pályázatot küldtek be. Mégis a gőzgép megjelenésekor egyidőre megszűnt az árapályenergia hasznosítása iránti érdeklődés, amíg az elektromosítás kiszélesítése egy ellentétes változást hozott létre. Ennek a változásnak következtében az utolsó 100 évben mintegy 300 szabadalmat nyújtottak be az árapályerőművekre vonatkozólag. Még annak idején fantasztikus elképzelések uralkodtak az árapály teljesítőképességéről, addig ma már elég számszerű adatok állanak rendelkezésünkre. Jeffreg kutatásai eredményeként az árapályok teljesítőképességének súrlódás miatti vesztesége a világ-tenger viszonylat sekély részein 1 milliárd kW fölött van, ezzel szemben a föld összes folyóinak középvíznél hasznosítható teljesítőképessége 700 millió kW-ra tehető. Az egyes tenger-területek közepes súrlódás okozta veszteségei az I. táblázatból olvashatók ki. Ezek a számok azt jelentik, hogy jelenleg óriási energiák mennek veszendőbe az árapály által mozgatott víztömegek súrlódása folytán. Éz világossá teszi, hogy idővel a gyorsan növekvő energiaszükségletek felvetik a tenger-árapály kimeríthetetlen energiaforrásainak nagyobb mértékű kihasználásának a gondolatát. Ennek eredményeképpen a századforduló óta Angliában, Franciaországban, az USA-ban, Kanadában, Argentínában, újabban a Szovjetunióban, Kínában és Mexikóban terveket, illetve kísérleti müveket készítettek. 12*