Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Az öntözővíz elosztó rendszerek 153 nak elfogadni. így a csatornákat zsilipekkel bögékre kell bontani, hogy kisebb vízhozamok esetén duzzasztással elő lehessen állítani a legnagyobb vízhozam vízfelszínéhez közelálló felszíngörbéket. Ezt a műveletet nevezzük vízszinttartásnak, amely elvileg kétféleképpen valósítható meg. Az egyik megoldásnál a zsilipek folyamatos szabályozásával gondoskodnak arról, hogy a zsilipek alvize — a permanens állandó vízmozgással levonuló legnagyobb vízhozamnál ott kialakuló vízszinthez igazodva — meghatározott magasságú legyen. A másik megoldás az, hogy a zsilipek felvízét tartják, a legnagyobb vízhozamnál ott kialakuló vízszinthez igazodva. Az első esetben alvíz-, a második esetben felvízszinttartásról beszélünk (1. ábra). Az alvízszint- és felvízszinttartás következményei Az alvízszint-, illetve felvízszinttartás két lényeges szempontból különbözik egymástól. Az egyik különbség a tartott vízszint pontosságával kapcsolatos. A bögében kialakuló felszíngörbe ugyanis — az állandónak tekinthető hidraulikai adottságok, többek között a vízszinttartás helye és a tartott vízszint magassága mellett — függ a bögébe belépő és a bögéből kiadott vízhozamoktól, továbbá a vízleadások helyétől. így nyilvánvaló, hogy a bögén levonuló és a bögéből kivett vízhozamok hely és idő szerinti változékonysága még abban az ideális esetben is módosítja a bögében kialakuló felszíngörbét, ha a böge felső, illetve alsó végén a vízszinttartás teljesen szabatos. A különböző üzemállapothoz tehát más és más felszíngörbe tartozik. Ezek közös jellemző sajátsága azonban az, hogy azok mindegyike a vízszinttartás rendszerétől függően a böge felső, illetve alsó végénél egy adott pontból indul ki (1. ábra). A böge mentén a különböző szelvényekben a tényleges üzemvízszintek a mértékadónak elfogadott vízszinttől — az üzemi állapotok változásának megfelelően — eltérnek. Ez az eltérés annál nagyobb lehet, minél távolabb van a kérdéses szelvény a böge felső, illetve alsó végétől; attól függően, hogy a böge alvízszint-, vagy felvízszinttartással müködik-e. így a vízkivételek és a bögék végén levő vízszinttartó zsilipek helyét együttes mérlegelés alapján kell megállapítani, s eközben törekedni kell arra, hogy a vízkivételeket alvízszinttartásnál lehetőleg a böge felső, felvízszinttartásnál lehetőleg a böge alsó végéhez kerüljenek minél közelebb. A másik különbség a leálláskor, illetve a kis vízhozamok szállításakor jelentkezik. Alvízszinttartásnál ugyanis, mint láttuk, a böge felső végén levő zsilip alvíz" szintje gyakorlatilag állandó. Ez pedig azt jelenti, hogy a bögében kialakuló felszíngörbe a vízhozam csökkentésétől függő mértékben megközelíti azt a vízszintes egyenest, mely a böge felső zsilipjénél, az előírt, tartott vízszintnek megfelelő pontból indul ki (1. ábra). Ezzel szemben felvízszinttartásnál a böge alsó végén levő zsilip felvize az, ami gyakorlatilag állandó. így a kialakuló felszíngörbe a vízhozam csökkentésétől függő mértékben azt a vízszintes egyenest közelíti meg, mely a böge alsó zsilipjénél indul ki az előírt, tartott vízszintnek megfelelő magasságból ( 1. ábra).