Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Aggtelek vízellátása 149 automatikus vezérlését a csővezetékkel egy árokba fektetett jelzőkábel segítségével terveztük, melyet a szivattyúháztól a tőle kb. 2700 m távolságban elhelyezett szolgálati medencéig építettek ki. A tározómedencében elhelyezett úszó-kapcsolók az alsó és felső vízállástól függően a szivattyúmotorokat be-, illetve kikapcsolják. A vonatkozó közegészségügyi előírások, valamint az előzőekben már említett táj- és esztétikai követelmények figyelembevételével a forráskamra és szivattyúház, valamint medencék körül megfelelő zárt védőterület kialakításáról gondoskodtunk a szembetűnő helyeken kőlábazatú, egyébként drótfonatos kerítésekkel, megfelelő utakkal, tereprendezéssel és csapadékvíz elvezetéssel. 7. ábra. 15 m

3-es nyomáscsökkentő medence és zárkamra 3. Építési és üzemi tapasztalatok Mind a csőhálózat mind a műtárgyak építésénél egyaránt nagy problémát jelentett a sziklás (V—VII. osztályú) altalaj, melyben a munkaárok kiemelést jelentős részben csak robbantással lehetett végrehajtani. Hasonló gondot okozott a nyomvonal nagy részén szükséges nagy mennyiségű erdőirtási munka is. A meredek, nehezen járható bekötő terepen különös nehézségeket jelentett a csővezetékek és anyagok helyszínre szállítása, mely az adott terepviszonyok között zömében lánctalpas vontatóval volt megoldható. A csővezeték rozsdátlanítására, bitumen fürdőbe való mártására és a szigetelő bitumenes papírcsík feltekercselésére a nyomvonal mentén az építő vállalat központi telepet létesített, innen szállították szét a szigetelt csöveket. A vízmű hálózatának jelentőségére tekintettel a hegesztési varratokat különös gondossággal vizsgáltuk felül. Bár a tervezésnél elektromos ívfényhegesztést irányoztunk elő, az áramfejlesztő gépcsoport szállítási nehézségei miatt lánghegesztéssel kellett megelégedni. A gondos röntgenvizsgálatok azonban a készített varratok jó minőségét igazolták. Itt említjük meg, hogy a hálózat nyomóoldali részét 40 atm. próbanyomásnak vetették alá. A szivattyúház gépészeti berendezése terén nehézséget okozott a nagy nyomáshatárig is megfelelő, részben külföldi gyártmányú szerelvények beszerzése. Így például a cseh gyártmányú rugós sarokbiztosítószelep helyett Buda-Éber súlyterhelésű biztonsági szelepet tudott az építő beszerezni. Megoldatlan maradt a vízmérés kérdése, mivel erre a nyomásra magyar gyártmányú vízmérő órát nem lehet beszerezni, a tervbe vett mérőperemet pedig egyelőre még nem szerelték fel. Annak ellenére, hogy — mint már közöltük — a meredek szakaszokon a csővezeték megfogásáról számos helyen kihorgonyzással és alátámasztással gondoskodtunk, a nyomóoldalon a meredek szakasz alján (cca 210 m A. f. szinten) a nagy nyomás és a jelentkező kosütés következtében csőtörés következett be. Közrejátszhatott ebben a téli és nyári hőmérséklet okozta hosszváltozás : a csövet nyáron fektették a törés télen következett be.