Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

144 Auer—Csizmás—Németh Kecső patak, mely a községtől északra kb. 2 km-re a Kelet-Nyugati irányú Keeső völgyben folyik. A patak Csehszlovákia területén ered, vízhozamát a völgy mentén fakadó források növelik. Legjelentősebb ezek közül a Babotkút, mellyel a későbbiek során részletesen foglalkozunk. Jósvafő közelében egész sor karsztforrás van, ilyenek a Jósvaforrás, a Komlós, a Tohonya, a Lófej források és a Szabókút, mely Jósvafő község és a Tengerszem szálló vízellátását biztosítja. Ezek a források valójában a karsztfennsík mélyén húzódó barlangalagutak végződési pontjai, a karsztok mélyén levő források barlangcsatornákban összegyűjtött vizének felszínre vezetői, föld alatti patakok napvilágra bukkanásai. A karsztvidék másik jellemzői a víznyelők, amelyekbe a felszínen összegyűlő csapadékvizek tűnnek el, befolyván a karsztok barlangjárataiba. A Baradla barlangrendszerhez sok ilyen víznyelő tartozik, ilyen az aggteleki barlang bejáratánál az Acheron nyelő, a Bábalyuk, Ravaszlyuk, Zomborlyuk stb. nyelő. A karsztvizek ivóvíz céljára való felhasználása esetén egyik legjelentősebb szempont az, hogy a forrás vize miként pótlódik. Yannak-e felszíni víznyelői, vagy csak a felszínről beszivárgó vízből pótlódik. Ezzel összefügg az a kérdés, hogy a föld alatti vízjáratok mennyire tágasak, az újabb csapadékvízutánpótlás milyen gyorsan tud levonulni, van-e ideje a mészkőből kioldani a keménységét befolyásoló kalcium- és magnézium-ionokat. A Baradla barlangrendszeréhez tartozó forrásoknak jól kialakult barlangjárataik vannak, amelyek a levezetendő vízmennyiséggel szemben nem fejtenek ki jelentősebb ellenállást. A nagyobb csapadék okozta víztöbblet gyorsan, akadálytalanul folyhat a forrás felé, a víz szűrődéséről szó sem lehet. A jól kialakult felszíni víznyelőkön a záporok, hóolvadások vize hatalmas tömegben zúdul a föld alatti járatokba, a magasabban levő, kiapadt járatok agyagos lerakódását felkavarja és a forrásoknál a szüretlen, zavaros és kémiailag felhígult víz az eső után már pár órával megjelenik. Ezeknek a forrásoknak az árvízi vízhozama többszöröse a kisvízi vízhozamnak. Ezeknek a vizét csak megfelelő szűrés és fertőtlenítés után lehet ivóvíz céljára felhasználni, mert rendszerint fertőzöttek is. Kedvezőbbek azok a források, amelyek vízgyűjtő területén nincsenek víznyelők, és föld alatti járataik szűkek. Ezeknél nincs lehetőség olyan nagyfokú vízhozamemelkedésre, mint az előbbi rendszerű forrásoknál, bakteriológiai szempontból is kedvezőbbek és nem kell tartani a víz zavarosodásától sem. A nagyobb csapadék okozta vízhozam-többlet csak nagy késéssel és kiegyenlítetten jelentkezik. A környéken ilyen jellegű forrás az úgynevezett Babotkút. Mivel az aggteleki vízellátás céljára földrajzilag, mennyiségileg és minőségileg ez a forrás a legmegfelelőbb, a továbbiakban ezt ismertetjük részletesen. A Babotkút a Kecsővölgy bal oldalán a Méznatető tövében fakad, Jósvafőtől kb. 1,8 km-re, Aggtelektől pedig 6 km-re, 246,00 m A. f.-i szinten. Vízgyűjtő területe a Méznatető és a Haragistya fennsík egy része, melyen nyílt víznyelők nincsenek. A vízgyűjtő terület nagyrésze erdő, kb. 20%-a legelő. A csekély vastagságú humusztakaró alatti kőzet karsztosodó mészkő. Vízjárása kiegyensúlyozottabb a környék többi forrásánál. A Babotkút nem tartozik a Baradla-barlang vízrendszeréhez. A Vízgazdálkoási Tudományos Kutató Intézet 1955 decemberétől végez rendszeres vízhozam-, hőmérséklet- és elektromos ellenállásmérést a forrásnál. A vizsgált időszak alatti legkisebb vízhozam 500 l/perc, legnagyobb vízhozam 2000 l/perc volt. A forrás legkisebb vízhozama is bőven fedezi a 230 m

3/nap legnagyobb távlati vízigényt is. A hőmérséklet ingadozása 11,4 C°-tól 12,5 C° közötti volt. Dr. Kessler Hubert a Babotkútról írt tanulmányában a következőket állapítja meg: „A Babotkút csak a felszínről beszivárgó vízből nyeri igen kiegyenlített utánpótlását. A csapadék, hóolvadás nem okoz nagy kiugrást, hanem a karszt keskeny réseiben raktározódik. A forrásjáratok szűk voltát bizonyítja, hogy a nagy intenzitású csapadék, vagy hóolvadás folyamán a kőzetrésekbe kerüít víz nem tud a már régebben ottlevő vízzel keveredni. Az újonnan érkezett vízmennyiség csak nagyobb hidrosztatikus nyomást gyakorol a már régebben ottlevő vízre és így okozza a hozam-növekedést. Az új, lágyabb víz csak 2 — 3 nap múlva érkezik meg a forráshoz, amikor a hozam esetleg már csökkenőben van. Ez látható a vízhozam és az ellenállás-maximumok eltolódásából. A beszivárgott csapadék jobb raktározódását bizonyítja a nagy hozamok hosszabb elvonulási ideje. A nyílt víznyelők hiánya, szűk erekből álló forrásjáratrendszer kedvezőbb bakteriológiai szempontból is.