Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

A VÁROSI VÍZ- ÉS CSATORNAMŰVEK ÉPÍTÉSI ÉS TERMELÉSI KÖLTSÉGEI, VÍZTAKARÉKOSSÁG SZAKVÁRY JENŐ 1 A hazánknál jóval népesebb és erősen iparosodott államokban számos olyan város van, melyek lakossága 500 000 és 1 millió közötti, ugyanakkor a fővárosok­ban több millió lakos él. Ehhez mérten természetszerűleg a városi vízművek víz­termelése, valamint mind a lakosság, mind az ipar felé eladott víz mennyisége naponta több százezer m 3. A regionális, azaz több várost, települést, ipartelepet ellátó vízművektől eltekintve azonban ezek a külföldi városi vízművek konstruk­ciójukat, műszaki megoldásaikat tekintve — ha nagyságrendi eltéréssel is — hasonlóak hazánk városaiban működő, vagy tervezés alatt álló vízműveinkhez. Magyarországon Budapest kereken 2 millió lakosával szemben a 62 többi város közül 28-ban 10 000— 25 000 20-ban 25 000— 40 000 9-ben 40 000— 70 000 5-ben 70 000—140 000 közötti lakos él. a) Hazai városi vízművek nagyságrendje, osztályozása Fentiek előrebocsátása után először röviden ismertetem a hazai városi víz­művek nagyságrendjét, jellegét és osztályozását. Ilyen tekintetben a budapesti vízmű mintegy 590 000 m 3 átlagos napi víztermelésével — víztermelő kapacitása jelenleg mintegy 700 000 m 3 naponta — a világvárosok sorában is jelentős helyet foglal el. A mi viszonyaink között nagy vízműnek tekintjük a napi 10 000 m 3 feletti termelési kapacitást, közepes vízműnek a napi 2000—10 000 m 3 közötti kapacitást, végül kis vízműnek a 2000 m 3 napi termelési kapacitás alattiakat. Városainkban 9 db nagy vízmüvünk, 26 db közepes vízművünk és 13 db kis vízmüvünk van. Fentieken kívül vannak olyan városaink is, ahol ún. körzeti vízelvezetések léte­sültek, azaz pozitív fúrott kutakra kapcsolt hálózatok, melyek egyrészt a természe­tes nyomás, másrészt nyomásfokozás útján közkifolyókon, illetve házi bekötése­ken keresztül szolgáltatnak ivóvizet. 1 Szakváry Jenő oki. mérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízellátási és Csatornázási Fő­osztályának osztályvezetője. A tanulmány a Magyar Hidrológiai Társaság 1963. október 14 —15-én tartott Kongresszusán elhangzott előadás anyaga.

Next

/
Oldalképek
Tartalom