Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
1. füzet - III. Horváth Imre: Felületaktív anyagok hatása a szennyvíztisztító berendezésekben végbemenő ülepedési folyamatokra
Automatikus felvízszinszabályozó 81 h, h, felhajtóerő P d = J p dh = J f h - d 2 dA. На Л,- > h f - hal— = Л/ - ft a - d 2 'jf ~ és a 7 (Л е - Л/) 2 л« felhajtóerő Pd = j p dh — J Л/ — li a — d 2 h f — hg (h f - hy ] dh. Ha figyelembe vesszük, hogy a h a és a d elég nehezen meghatározható függvénye egyrészt az érkező, másrészt az alvízi oldalról elfolyó vízhozamnak, akkor az előbbiekben említett nehézség belátható. 3. ábra. Nyomáseloszlás és eredő erő 4. ábra. Erőhatások a szárazon való kiegyensúlyozáskor Célszerűnek látszik tehát a szerkezeti részek olyan kialakítása, ahol az erők egy része a működést már nem befolyásolja. A Pd dinamikus nyomóerő a legegyszerűbben úgy ejthető ki a további vizsgálatokból, hogy a záróiapot körhenger felületűre alakítjuk ki, és a forgástengelyt úgy helyezzük el, hogy összessen a henger tengelyével. Ebben az esetben a nyomáséíoszlás a 3. ábrán látható alakú, a nyomásvektorok iránya pedig minden pontban merőleges a felületre. Ebből következik, hogy hengerfelület esetén a nyomásvektorok a henger tengelyén mennek át. Ebben az esetben pedig eredőjüknek is át kell menni a tengelyen. Tehát ha a forgástengely összeesik a henger tengelyével, akkor az eredőnek rá nyomatéka nincsen. A G, és G a erők befolyásoló hatását úgy lehet kiküszöbölni, hogy a berendezést szárazon kiegyensúlyozzuk, s így a szóbanforgó két erőből származó nyomaték egymással minden helyzetben egy egyensúlyi nyomatékrendszert képez a forgáspontra (O) nézve. A berendezés működését most már csak kél erő fogja szabályozni. Az egyik a zárólapon levő úszóra ható F felhajtóerő, amely a berendezést nyitni, a másik pedig a G 3 erő, amely zárni akarja. Az egyensúlyi egyenletek ennek megfelelően az alábbiak: a) szárazon való kiegyensúlyozáskor (4. ábra) M, (°) = - G t a + G a b = 0 ... (1) b) működés közben (5. ábra) = F (a + A a) cos a — G^c sin a — Gí a cos a + G 2b cos a = 0 F (a + Aa) cos a — G 3 с sin a = 0 (2) a értékének változása — amint a későbbiekből belátható is lesz — 0° és kb 15° között engedhető meg azért, mert ebben az intervallumban a cos a még közelítően állandó a sin a pedig közelítően lineáris. 0 Vízügyi Közlemények
