Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

1. füzet - III. Horváth Imre: Felületaktív anyagok hatása a szennyvíztisztító berendezésekben végbemenő ülepedési folyamatokra

72 Szabó László i 3. Nagy vízigényű majoroknál a kútban tározott vízmennyiség figyelembevételével a víztorony térfogata csökkenthető. 4. Hidroforos berendezés alkalmazásakor az egyébként igényelt térszíni tározás ásott vagy aknakúl esetén elhagyható. 5. Á kútban tározott víztömeg a szivattyú indításakor a szűrőnél általában fellépő nagy sebességeket és így a kút ez okból történhető behomokolódását kiküszöböli. 6. A víznek az aknában való tartózkodása vasra agresszív, vagy gázos vizek esetén a vízminőséget is előnyösen befolyásolhatja. 7. A tározott víztömeg tűzivíz-tartalékként is szolgál. 8. A talajvíz utánpótlódási viszonyai általában kedvezőbbek mint a mélyebb szintű vízadórétegeké. Itt kell megemlítenem, hogy az ásott és aknakút nem bárhova telepíthető. Kitűzéseihez — mint az útmutató is előírja — az illetékes közegészségügyi előadó, illetve a szaktervező jelenléte szükséges. Ennek elmulasztása már számos esetben igen hátrányos következményekkel járt. Nem célom a mezőgazdasági telephelyek, vagy a kutak helykijelölésével kapcsolatos kérdések ismertetése [12]. Gsupán felhívom a figyelmet arra, hogy újabb tehenészetek majorhelyének kitűzésekor a gazdaságos takarmányozáshoz nélkülözhetetlen szántóföldi öntözés vízszerzési lehetőségeit is indokolt figyelembe venni [13]. 5. Javaslatok a vízellátás költségeinek csökkentésére A mezőgazdasági majorok vízellátásának jelenlegi tervezési szintjét vizsgálva, meg kell állapítanunk, hogy a műszaki színvonal — szaktervezők esetén — általában az adottságokhoz és a lehetőségekhez viszonyítva magas, gyakran túlzott igények kielégítésére törekszik. így pl. nem egy esetben költséges műtárgyakat, szivattyúházat és víztornyot, vagy éppen védterületi kerítéseket tervezünk, a csőhálózatot túlméretezzük stb. Az előző szemlélet minden bizonnyal a városi és községi vízművek tervezési gyakorlatából öröklődött. Ezzel szemben — mint már említettük — az esetek zömében kisméretű, egyszerű, sőt ideiglenes megoldások szükségesek. A jelentkező nagytömegű vízellátási igény biztosítása előtt a jelenlegi helyzet felmérése lenne indokolt. így tisztázódna a feladat nagysága, a 2. táblázathoz hasonlóan a vízigények eloszlása és így a leggyakrabban igényelt műtárgyak mérete is. A már megfelelő vízellátással rendelkező különböző nagyságrendű majoroknál legalább egy éven át a fogyasztás napi értékeinek, a nagyvízigény időszakban pedig az óránkénti fogyasztásnak az észlelése a víztorony, illetve általában a tározótér szükséges legkisebb méretének meghatározásához nyújtana alapadatokat. A vízellátási helyzet felmérése során össze kellene gyűjteni az egyedileg tervezett és jól bevált szivattyúház, víztorony, vízmedence, stb. megoldásokat. Ezek a szükséges módosítások után'újabb házitípusok, majd típustervek alapjául szolgálhatnak. Az ismételt felhasználásra javasolható műtárgyakkal kapcsolatban ki kellene kérni az építő vállalatok és az üzemelők tapasztalatait is. Egyidejűleg a majorok vízellátására vonatkozóan újabb ideiglenes és végleges mütárgytervek készítése is szükséges. Megemlítjük, hogy az FTl keretében műszaki fejlesztési feladatként lakó- és tsz. telepítések vízműveire vonatkozóan házi-típusok tervezése folyik 10. (A 3. és 4. ábrát is az említett gyűjteményből közöljük.) A jelenlegi minta tervgyűjtemény ugyanis sem hidroforaknákra, sem 50 m

3-nél kisebb hasznostérfogatú vízmedencékre, sem ugyanilyen űrméretű vasvázas, vagy falazott víztornyokra nem- nyújt megoldást. Az országos méretű igények figyelembe vételével a tervezési keretek kibővítése lenne indokolt. Ezért a szükséges szempontok megadására pályázatok kiírását javasoljuk. A műanyagoknak a vízellátásban történő alkalmazására különös hangsúllyal hívjuk fel a figyelmet. A külföldi szakirodalom szerint a viszonylag nagyméretű medencéknél és víztornyoknál, sőt a szivattyú- és hidrofor házaknál is a műanyagok alkalmazásával — a hagyományos megoldásokhoz viszonyítva — legalább 4Ö%-os súlymegtakarítást, a korrózióval szemben teljes biztonságot, és nem utolsósorban mintegy 50%-os költségmegtakarítást értek el. A műanyagok alkalmazása a cső-