Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

1. füzet - III. Horváth Imre: Felületaktív anyagok hatása a szennyvíztisztító berendezésekben végbemenő ülepedési folyamatokra

Majorok vízellátása G5 hető, ahol a jóváhagyott telepítési terv készen van és a major távlatilag is fennmaradó telephely marad. Az előzők hiányában a vízellátást csak ideiglenes jelleggel szabad megtervezni és kivitelezni. Az útmutató még végleges terv rendelkezésre állása esetén is lehetőséget biztosít arra, hogy költségesebb műtárgyak (pl. víztorony, vízmedence) ideiglenesen kisebb és egyszerűbb kivitelben készüljenek el. Itt kell megemlíteni a végleges vízellátó rendszer részleges kiépítésének elvét is. Ez azt jelenti, hogy a vízellátás végleges tervrészeit is esak a már meglevő és a tárgyévben megépülő majorrészekre szabad megvalósítani [2]. Másszóval a majorbővítéseknél a közművesítés nem előzheti meg a többi beruházásokat. Az előzők szerint a majorok vízellátását zömében ideiglenes jelleggel kell terveznünk és megvalósítanunk. "Végleges vízmű

2 csak távlatilag is fennmaradó és a jóváhagyott telepítési tervben szereplő majorok esetén épülhet. Sajnos a majorok vízellátásához csak néhány (és köztük nem egy korszerűtlen) típustervvel rendelkezünk. Az ismételt felhasználásra javasolható tervek hiányában pedig a megyei tervező vállalatok — ahol a feladatok többségét meg kell oldani — az egyidejűleg jelentkező tervezési igényeket kielégíteni nem tudják. A tervezés és kivitelezés kellő színvonalának biztosítása érdekében az ÉM —FM munkabizottsága még 1960-ban kidolgozta a „Termelőszövetkezeti majorok közművesítésének tervezési irán\)elvé"-\. és a javasolt megoldások mintaterv gyűjteményét. Az említett tervezési segédleteket részben módosított és bővített tartalommal 1961-ben ismét kiadták [1], [2j, [3]. Ugyanezen célt szolgálja a vízbeszerzésre javasolható ásott- és aknakutak, valamint csőkutak tervezési és kivitelezési irányelveinek összeállítása is [5], [6]. A legújabb tervezési útmutató [3] anyagából csupán a vízigény kérdését szeretném megemlíteni. Az 1. táblázatban fel tüntettük az útmutatóban szereplő, valamint az 1961-ben megjelent OVF Sz 34 — 61 R ajánlott szakmai szabvány szerinti vízigény adatokat, továbbá összehasonlítás érdekében egy csehszlovák részletes adatgyűjtés alapján nyert idevágó értékeket is [7]. A táblázatból is kitűnik, hogy az útmutató szerinti fajlagos vízigény-adatok legalább a szabványban szereplő értékekig csökkenthetők. Ez a csökkentés különösen tehenészeteknél a nyári csúcsfogyasztás alkalmával érhet el jelentős értékeket. Ilyenkor ugyanis — zöld takarmányozásnál — az eddigi igényeknek csupán felével kell számolni. 1. láblázat Nagyobb vízigényt! állatok fajlagos vízfogyasztása Fajlagos vízigény [l,db nap] Allatok ÉM-FM útmutató OVF 34-61 R szabvány csehszlovák statisztika Sertés Süldő 25 15 15 20—30 6—10 Borjú (4—12 hónapos) Növendékmarha (13—30 h.) 30 50 20—30 40—50 10—15 Marha száraz takarmánnyal Marha zöld takarmánnyal Igás vagy hízóökör 90 70—90 45—50 80—90 60—80 50—70 Ló 75 60—70 40—60 1 Sokan a majorok vízellátásánál is törpevípműről beszélnek. Ez helytelen szóhasználat, mert a törpevízmü olyan közcélú vízellátási rendszer, mely a vizet túlnyomóan közterületen elhelyezett kifolyókon át szolgáltatja. Л majoroknál rendszerint az állatok vízigén> i a számottevő. Így a jelentős vízvételezés nem közterületen levő kifolyóknál, hanem istállókban mutatkozik, lizért a majorok vízmüvét (mezőgazdasági) üzemi vízműnek nevezzük. 5 Vízügyi Közlemények