Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
4. füzet - IV. Kolin László: Az ivóvíz ózonos kezelése
Az ivóvíz ózonos kezelése 457 Az ózonfejlesztő berendezések 3 g 0 3/m 3 levegő koncentrációjú elegyet állítanak elő. A levegő előkészítésének módját bizonyos mértékig befolyásolták az előző ózonos berendezésekből megmaradt figyelembeveendő adottságok. A levegő víztelenítése folyékony ammóniákkal működő túlhütő berendezéssel történt. Kezdetben —6,5 C° harmatpontig való hűtéssel számoltak, ami azt jelentette, hogy az ózonfejlesztőbe betáplált levegőben 2,2 g H 20/m 3 nedvesség maradt. Kísérletek során megállapították, hogy ez a nedvességtartalom messze meghaladja az optimumot. A berendezés módosításával elérték azt, hogy —18 C°-ra tudták lehűteni a levegőt, s így a nedvességtartalmat 0,75 g H 20/levegő m 3 értékre szállították le, s ezzel az értékkel már elfogadható módon tudtak üzemelni. 3 db egymástól független komplett levegő-előkészítő berendezés van, melyekből 2 db képes biztosítani a teljes vízmű ózonos berendezésének levegőszükségletét, egy pedig tartalékul szolgál. Az ózonnak a vízbe való bekeverése a tisztítóberendezés után — tehát ülepített és szűrt vízbe — történik, a 8. ábrán bemutatott keverőoszlopokban. Mivel az ózont a keverőoszlopok aljára kell benyomni, az ózonfejlesztő után vízgyűrűs kompresszor sűríti az ózon-levegő elegyet a beadagoláshoz szükséges nyomásra. A berendezést úgy készítették el, hogy a nyomás alatti ózon-levegő elegyet szállító csővezetékek hossza minimális legyen. A nyomás alá nem kerülő ózon-levegő keveréket bitumennel tömített kőagyag csöveken szállítják. Egy-egy keverőoszlop 3,75 X 3,75 m alapterületű, s a 8 m összes belmagasságából 6,30 a hasznos vízmélység. Egy oszlop a reájutó vízmennyiségnek 5' tartózkodási időt biztosít. A 16 ózonfejlesztő egységnek megfelelően 16 db keverőoszlop van. Mivel az oszlopokban a víz és az ózon azonos irányba áramlik, az oszlopok felső részén, az átbukás után elég jelentős ózonkiválás van. Sokat foglalkoztak az így veszteségként jelentkező levegő-ózon keverék visszatáplálásának kérdésével. Tény az, hogy visszatáplálás esetén elmarad a levegő szűrése, de vízzel teljesen telített levegőről lévén szó, megnő a szárítás költsége. Figyelembevéve még azt, hogy a visszatáplált levegőben max. 1 g 0 3 lehet levegő m 3-ként, de inkább ez alatti a koncentráció, az adódott, hogy a beszívott levegőben jelentkező ózontöménységgel előállítható- többlet ózonkihozat maximálisan 5 — 10% energiamegtakarítást eredményezhet. A háború alatti áramkorlátozások miatt a régi ózonfejlesztő berendezéseket üzemen kívül kellett helyezni és klóros fertőtlenítésre tértek át. így a vízmű ma is rendelkezik üzemképes klórozó berendezéssel. Az új ózonos berendezés üzembe helyezésekor a vízmű gyenge (0,2 mg/l) klórkiegészítéssel működött. Ezt a biztonság érdekében tették, hogy az ózonos berendezés esetleges hibája idején se távozzék fertőtlenítés nélküli víz a telepről. A kezdeti néhány hónap után azonban az ózonos kezelés megnyugtatónak bizonyult, s a klórozást be lehetett szüntetni. Ma már csak akkor alkalmaznak kisegítésként klórozást, ha különösen szennyezett a nyersvíz, és a maximális ózonadagolás mellett sem tudnak maradék ózont kimutatni a keverőoszlopok után. Az ózonadagolás nagysága egyébként mindig a kezelendő víz minőségétől függ, s 0,6—2,0 mg/l között változik. Évi átlagban 1,1 g/m 3 volt az adagolt ózonmennyiség. A magas értékeket (1,6—2,0 g/m 3) kivétel nélkül olyankor kellett adagolni, amikor a folyóba nagyobb mennyiségű tisztítatlan ipari szennyvizet juttattak, és. ezenkívül mindig szükség volt a kiegészítő klóros kezelésre is.
