Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
4. füzet - IV. Kolin László: Az ivóvíz ózonos kezelése
Az ivóvíz ózonos kezelése 449 1. láblázat Az ózonfejlesztő berendezés típusa Nyomás az ózonfejlesztőben att. Töménység: К 0,/m 3 levegő Fogyasztás W/l g О, Welsbach C4 típus. 50 Hz 0,55 10 14,5 Welsbach C4 típus, 50 Hz 1,00 10 17,8 Degrcmont, 50. Hz 0,55 7,3 19,6 Blatter, légszárítással (0,11 g H„0/1 kg levegővel) 0 2,05 21,9 Blatter nedves lev. (12 g H,0/1 kg levegővel) 0 2,0 57,0 Blatter nedves levegővel (12 g H„0/1 kg levegővel) 0 1,1 43,0 Chlorator, 50 Hz, száraz levegővel.. 0 18,0 26,1 Chlorator, 50 Hz, száraz levegővel.. 0 10,0 23,5 Chlorator, 50 Hz, száraz levegővel.. 0 5,0 21,0 Az 1. táblázatból az is látható (Welsbach), hogy ugyanazon töménység mellett több energiát fogyaszt az ózonfejlesztő berendezés, ha nagyobb nyomáson kell az ózont előállítani. S fordítva, azonos nyomás esetében is, nagyobb ózontöménység nagyobb energiát igényel (Chlorator). Ugyancsak látható a táblázatból a nedves levegő káros hatása (Blatter). Átlagban azzal lehet számolni, hogy Van der Made féle csöves készülékekben 1 kW energiával 35 g ózon állítható elő (28,6 W/g 0 3) és az M. P. Otto féle lemezes készülékekkel 1 kW energiával 59 g ózon állítható elő (17 W/g 0 3). 3. \z ózon bekeverése a vízbe Az ózonnak a vízbe való bekeverése elsősorban az ózon oldhatóságától függ. Az ózon a vízben rosszul oldódik, s ellentétben a klórral a fel nem oldott ózon nem marad meg a vízben, hanem vagy elbomlik oxigénre, vagy elszáll a vízből. Ebből is látható, hogy a víz ózonos kezelésének kulcskérdése a jó bekeverési megoldás megválasztása. A bekeverés energiaigénye messze meghaladhatja a levegőelőkészítés és az ózonelőállítás energiaigényét, s ha a bekeverés módját rosszul választják meg, az egész kezelés eredménytelen maradhat. A vízbe beadagolt ózonmennyiség az alábbi részekre osztható: a ) egy rész a vízben található oxidálható anyagok által lekötődik ; b) egy rész a vízből kipárolog és részben elbomlik; c) egy rész a vízben feloldódik és csírátlanító hatást fejt ki; d) egy rész a vízben még rövid ideig finom eloszlású buborékok formájában megmarad. Az a) alatti ózonmennyiséget úgy csökkentjük minimálisra, hogy a kezelendő vizet előzetesen a lehető legjobban megtisztítjuk. Ezáltal biztosítjuk azt, hogy minél kevesebb olyan szerves anyag maradjon a vízben, mely az ózont oxidációs célra leköti. A betáplált összes ózonmennyiségnek ez a része nem tekinthető elveszettnek, mert éppen a tisztítás után a vízben maradt szerves anyagok oxidációja 4 vízügyi Közlemények
